Jonathan Coxton rezidenciája- Igazgatói szoba

*Nyers stílus, akárcsak az SVK profnál... kedveli az ilyen fazonokat, nem rizsáznak mindenről, hanem belecsapnak a lecsóba. Mivel hellyel kínálják, leül, és az élt a burkolt lecseszésben nem nagyon veszi zokon.*
-Igen, professzor, én volnék. Késtem, nem vitatom. *Azért köszönésképpen biccent egyet, ne ezért szólják meg. Röpke fél évet késett csak, de azért ez nem akkora bűn, legalábbis szerinte.*
-Voltam, azt hiszem túl sok pótolnivalóm nincsen, de majd a tanárok eldöntik. Ha szükségem van rá, minden bizonnyal jelezni fogják. Azok az órák, amiken jelen voltam, azokon nem akadt problémám. *Egyelőre nem érzi úgy, hogy korrepetálásra szorulna, sikerült azonnal felvennie a fonalat, de az is lehet, vannak olyan tárgyak, amikből bizony kelleni fog.*

*A válaszokat tudomásul vette.*
-Még én sem kaptam panaszt Önre. Már minden bizonnyal, a panaszok előbb futnának be a húgomhoz vagy Rowle professzorhoz, mint házvezetőihez, mint hozzám.-*Jegyzi meg, s időközben feláll, s az egyik roskadásik tele lévő polchoz sétál, s rögtön két vastag könyvvel tér vissza, melyeket aztán letesz a fiú elé.*
-Ezekre szüksége lesz, ha Tájrajzból nem akar megbukni nálam.-*Mondja kimérten. Ő csak sima tényeket közöld. Aztán némi gúnnyal a hangjában még hozzá teszi.*
-Sajnos nincs olyan szerencséje, hogy TRZből is Fekete professzornál vizsgázzon.-*Igen, az öregnél jóval több diák megy át, mint Nathnél. Tiszteli a professzort, jó tanárnak is tartja... csak a vizsgázási módszerei. Na azzal nem fog soha megbarátkozni. Ahogy megannyi kollégájáéval sem.*

~Még.~ *Ez az első gondolata, igaz, még nem is keveredett senkivel sem nézeteltérésbe, de ez nem azt jelenti, hogy nem is fog.*
-Nem ismerem a szokásokat professzor, viszont nem is okoztam felfordulást. *Ezek szerint Péterfy sem nyomta fel, vagy az öreg pont arra játszik, mikor böki ki? Egyelőre biztosan nem, előbb tudnia kell, hogy mit tud az igazgató? Hülye lenne anélkül bajba keveredni, hogy ne legyen biztos abban, már olyan mindegy.
A könyvektől nem ijed meg, nem tűnnek vészesnek, ha nem lesz több.*
-Nem fogok megbukni professzor úr, át fogok menni, bár Fekete professzort még nem ismerem. *Neki olyan mindegy, hogy kinél kell vizsgázni, őt csak egy érdekli, hogy az olyan is legyen, már sikerességben. Más nem.*

*Acéltekintettel néz rá a srácra. Magabiztos, határozott. Az sosem baj, sőt, jó dolog, ha már ennyi idős korban az ember tulajdonában állnak eme tulajdonságok, természetesen, ezt a gondolatot nem osztja meg a fiúval. Minek? Még a végén a fejébe száll. S semmi sem rosszabb egy nagyképű, mindentudó kamasznál.*
-Jól van, csak ilyen határozott legyen a vizsgaidőszak közepén is.-*Jegyzi meg, s még biccent is mellé. Ez amolyan Nath-szokás.^^ A Feketés megjegyzésre kicsit elcsodálkozik. Ha van tanár, akit az iskolában mindenki ismer, ha személyesen nem is, hát a szóbeszédből, az a GYNT-TRZ professzor.*
-Talán Béla bácsi néven jobban ismerős. Mindenki így szólítja.~Még a kollégák nagy része is.~*Mondja, kissé fura hangszínnel. Nem gúnyos, nem megvető...de mégis érződik, hogy nem ért teljesen egyet ezzel a névvel. Őt sosem fogják bácsizni. Coxton professzor és kész. Pont.*

*Állja Coxton tekintetét, nem az az ijedős típus, akinek inába száll a bátorsága, és nagyon is komolyan mondta azt, amit az előbb mondott. Át fog menni a vizsgáján.*
-Az leszek, professzor úr, ezt ígérem. Nem riadok meg a tanulástól. *Ha teletömik, akkor is megoldja, és feltett szándéka, hogy márpedig bebizonyítsa, hogy egy kemény tanárnál is lehet kiváló eredménnyel végezni. Ez az ő érdekük, nem a profnak tanulnak.*
-Nem, még nem találkoztam vele, csak a nevét láttam a tantárgyak mellett... illetve ő az a Fekete professzor, aki régen is itt tanított? *Mivel jártak ide a családjából, így ennyi rémlik neki, de nem biztos benne, hogy ugyanarról a személyről van szó. Neki nem Béla bácsi, megadja a tiszteletet a tanárainak.*

-Jól van Marga. Ha elakadna, már tudja, hogy merre van a szobám.-*Szereti az ilyen diákokat. Dolgoznak, s nem azt várják, hogy a sült galamb a szájukba repüljön, vagy apuci-anyuci pénztárcája megoldja a helyzetet.*
-Igen. Fekete professzor több évtizedig volt iskolánk elismert professzora a fél évszázados bezárást megelőzően.-*Válaszol a fiú kérdésére. S valóban, az öreg ez idő alatt több tantárgyat is vitt, hol ezt, hol azt, ahol épp kellett a tanár: gyógynövénytant, tájrajzot, bájitaltant s még ki tudja, mit...sőt, egyik nyáron még a gyógyító szerepkör is rá maradt.*
-Bizonyára kedvelni fogja, hisz sokat lehet tanulni tőle.-*jegyzi meg, bár az is igaz, Bélán is látszik már a sok-sok áttanított év. Nem olyan már, mint volt 50-60 évvel ezelőtt. Legalábbis ha nem kapja meg a kellő bájital adagját, biztosan nem. Ilyen esetekben néha rosszabbul néz ki az öreg, mint a megboldogult Iulius Coxton szelleme. Aki pár hónapja szintén eltűnt, eddig ismeretlen okokból. Egy biztos: nem a megbékélésnek köszönhetően.*

-Köszönöm professzor úr, remélem, nem fogok. *Szeret mindent megoldani a saját erejéből, csak nem lesz szüksége arra, hogy külön órát kérjen pótlás miatt... maximum ha valami más miatt kényszerül segítségre, de azt fel is fogja vállalni.*
-Akkor hallomásból tudom, ki ő, és azt is, hogy igencsak nagy a lexikális tudása. *Bólint, bizony az öregtől rengeteget lehet majd tanulni, neki pedig a bájitalokhoz kelleni is fog majd, bár Rowle Druett profot említette, azért majd alkalomadtán felkeresi az öreget is.*
-A könyveket köszönöm, viszont ha nem szeretne mást tudni rólam, akkor nem is tartanám fel, eleget zavartam. *Nem mintha sok mindent mondhatna, nagy valószínűséggel minden le van írva, ami feltétlenül szükséges. Coxtonra pillant, és ha tényleg nincsen más, akkor feláll, és elveszi a két kikészített könyvet is, hogy utána induljon.*

-Valóban nagy.-*Bólint a srác megjegyzésére.*
-Egyelőre ennyi lenne. Ha végzett a könyvekkel, kérem, szolgáltassa vissza.-*Darálja, s még mielőtt végleg elengedni a srácot, hozzá teszi.*
-Gondolom, mondanom sem kell: a két szeme és a könyvek.-*Nem viccel. A könyveit legalább annyira szereti, mint a borokat...vagy Somát.*
-Most már mehet. Viszont látásra!-*Engedi útjára az elsős panaganos srácot.*

*Addig nem megy sehová, amíg engedélyt nem kap rá, sejti, hogy itt így mehetnek a dolgok, így inkább kivár, és jónak bizonyul az a sejtés.*
-Természetes, azonnal visszahozom, amint kiolvastam őket. Ezt pedig nem, én is kényes vagyok a dolgaimra. *Elvigyorodik, így bólint, a megjegyzésre is. Igaz, ő még másként vezeti le a feszültséget, ha éppen valami nem úgy kerül vissza, ahogy kiadta a kezéből.*
-Viszlát! *Biccent még egyet búcsúzóul, és távozik is a szobából. *

*Végignézi, ahogy a fiú eltűnik a szűk folyosón, majd hallja a kijárati ajtó nyílását és ismételt becsukásának zaját. Ezután Nath még visszaül az asztalához, dolgozik egy keveset. Ezt követően kandallón keresztül megkérdezi húgát, hogy vannak ő és a kicsik. Ezt követően pedig rendet rak az asztalán, ügyelve arra, hogy semmi olyat ne hagyjon elöl, amit Soma fürkésző szeme nem láthat, majd bemegy a hálójába, álomra hajtani megfáradt fejét, testét.*

//Még kedden^^//

*A valentin napi ajándékáradatból Soma sem marad ki, bár Cupido kicsit megfeledkezett magáról.^^A srác egy ézzel készített kicsi fadobozt talál az éjjeliszekrényén, melyet ha kinyit, kedvenc dalai csendülnek fel benne egy táncoló párossal. A páros hasonlít a fiúra és egy általa ismert lányra. Csak egy kis papír van mellékelve: Sajnálom. J.M.*

*A szomszéd termen keresztül érkezik a helyiségbe. Útját egyenesen ukunokája szobája felé veszi, s különösebb kérdezgetés nélkül libben át a falon a fiú szobájába, majd ha ott körbenézett, visszatér Jonathan nappalijába, mely egyúttal a dolgozószobája is. Elméletileg kéne jöjjön hozzá az egyik prefektus. S így jó is, hogy Soma nem tartózkodik itthon. Nem mintha túl sokszor találkoztak volna, mióta visszatért, a fiú tiszta apja, s így egy pillantásából látszik az igazgató iránt érzett gyűlölete. Iulius csak magában mosolyog ezen, gyermek még, ahogy Jonathan is, sokszor.
Amíg vendégét várja, körbepillant a helyiségben, mely egykoron az ő saját rezidenciája volt.*

*Jelenése van, halál pontosan érkezik, és nem is kopog előbb, mint a megadott idő. Tud az igazgatóváltásról, na de erről ki nem? Érdekes azzal a személlyel találkozni, akiről eddig csak hallott, de sosem látta, és most is nehezíti a helyzetet, hogy az igazgató végeredményben szellem. Miért kell idejönnie, majd elválik, Coxton elmondja, ha akarja. Coxton... családban marad a dolog, bár Nathet kedvelte, mégsem törődik most ezzel. Megigazítja a ruházatát, és a válaszra vár.*

*Kopogásra felkapja a fejét.*-Szabad!-*Halaltszik erős, határozott hangján. nem kiabál, mégis tisztán hallatszik az ajtón kívülre is. Aztán ha a fiú bejött, egyetlen pillantással végigméri.*
-A száját ne felejtse nyitva.-*Semmi köszönési formula, ő ezt megteheti, ám nem azt jelenti, hogy hasonlót vár el a prefektustól is.*
-Mondanám, hogy foglaljon helyet, de jelen állapotomban nem nézne jól ki, ha ön ül, miközben én lebegek, nemdebár?-*Pislog acéltekintetével, mely még szellem mivoltában sem hagyta el lényét.*
-A kitűzőjét remélem, elég látható helyen hordja...-*kezd bele, s rögtön meg is keresi szemével az említett P betűt, s ha épp nincs Avramnak kitűzve, a fiú azt is megértheti, hogy addig nem lépnek egyről a kettőre, amíg a fiú nem pótolja eme elmaradását.*

*A hallása tökéletes, amint engedélyt kap rá, belép a szobába. Nem tátja el a száját, látott már szellemet, még akkor sem, ha ez a szellem itt éppen Iulius Coxton.*
-Coxton... professzor, hivatott. ~Vagy hogy a fenébe szólítsam?~*A köszönést rövidre zárja, a megszólítással egy időben biccent. Bár nem igazán van tisztában azzal, miként kell szólítani most az öreget, de majd felvilágosítja.*
-Valóban így van, nem lennék tiszteletlen. *A kitűzője kint van, ismét megigazítja a talárját, hogy ha eddig takarta is egy redő, az se legyen. Nem kérdez, nem rá tartozik, miért történt igazgatóváltás, minden bizonnyal oka van, ahogy azt sem most fogja fejtegetni, mennyire abszurdnak tűnik ez a felállás.*

*A megszólításra felvonja egyik szemöldökét.*
-A fenét nem javaslom, különben a világegyetemből is kiátkozom. Az igazgató úr elegendő lesz.-*Jegyzi meg szárazon, a lehető legnagyobb természetességgel, s Avram abban is biztos lehet, hogy az átkozódást a szellem nagyon is komolyan gondolta.*
-Na csak azért...-*jegyzi meg, amint megpillantja az eddig bujkáló jelvényt.*
-Nem tudom, eddig milyen elvárásokkal voltak ön iránt, de én elvárom a prefektusaimtól, hogy példát mutassanak a többieknek...s itt nem csak a saját háza diákjaira gondolok.-*Teszi még hozzá, sokat mondó pillantással. tisztában van ő azzal, hogy a házak között mindig is voltak, vannak és lesznek ellentétek, legyen négy vagy két ház, mindegy.*
-Coxton és Baticescu már bizonyítottak, hisz évek óta viselik a jelvényt, így jó ha tudják, Önökön tartom a szemem.-*Mondja, s talán most először használja valaki Somára a Coxton vezetéknevet, ha a hatodéves nem nagyon jól informált, talán le sem esik neki elsőre, hogy kit takar az első említett név.*

-Ha így óhajtja, akkor igazgató úr. *Neki aztán mindegy, a fenyegetéstől nem ijed meg, még akkor sem, ha elég Iuliusra nézni ahhoz, hogy tudja, tényleg komolyan mondja. Előnye is van, kérdeznie sem kell, mégis információhoz jut, vagyis kezdi érteni, hogy Coxton nem olyan szellem, mint a megszokott átlag.*
-Szigorúak, igazgató úr. Példamutatás, fegyelem, segítségnyújtás mindenkinek. *Bár vannak viszályok, ezt mindenki tudja, ám azért a prefektusok között ez nem olyan mértékű, hogy ne tudnának együtt dolgozni.*
-Érthető dolog, igazgató úr, bár ők Lupiattosok, nem Panaganosok. ~Behalok, ha nekiáll a Lupiattosok erényeit emlegetni... ez biztos.~ *Ők kiegyensúlyozzák Nadiával egymást. Ő az, aki nem tűr semmiféle rendbontást vagy szabályszegést a sajátjai részéről, a lány pedig tényleg villámhárító sok esetben. De kedveli, olyanok, mint a tűz és a víz.*

-Úgy van.-*Bólint a felsorolásra.*-Háztól és évfolyamtól függetlenül.-*Teszi még hozzá nyomatékosítva az előzőeket.*
-Jól van, csak ezeket szerettem volna Önnel tisztázni, adja át Barsan kisasszonynak is. Remélem, nem lesz semmi gond. Ha nincs kérdése, távozhat, dolgom van.-*Jelenti ki a Coxtonoktól már oly megszokott nyers stílusban.*

//hosszú fagyás után olvadunk^^//

-Pontosan, igazgató úr. Nincs megkülönböztetés, maga az iskola egy család. *Egyetértenek, eddig is így látta a dolgokat, ezután sem fog változni.*
-Átadom. További jó munkát. *Biccent, és azzal a lendülettel távozik is, hiszen neki is akad még dolga rendesen, többek között Nadiát megkeresni.*

*Nem így tervezte a vasárnap estéjét, de hát mindig akadnak meglepetések, ahogy most is. A levelet már nem kellett hoznia, az elintézte saját magát, no de arra nem számított, hogy Iulius Coxton azért cseszi le, mert nem jelentkezett nála. Honnan a fenéből kellett volna tudnia? Flo elment, Rowle sincs, még Lockhwell sem, pedig készült eddig is, csak hát tanár nélkül nehezen megy a dolog.
Kopog az ajtón, már arra is felkészül, hogy egyenesen átszáguldanak rajta. A járást ismeri, már nem téved el, nem kopog ott, ahol nem lehet, és reményei szerint nincs itt Soma.*

*Mióta Iulius átvette a hatalmat, Soma csak aludni jár ide, azt is csak ritkán, ha jó idő van, az udvaron, ha meg borus, akkor a Könyvtárban tanul. Érthető, hisz ötödéves, pár hónap és vizsga.
Iulius már számított Luciusra, gondolta, hogy a rivalló megteszi a hatását. Amint meghallja, hogy kippan az ajtó, ki is csapódik az, útat adva az érkezőnek. Aztán amint a fiú belépett, az előzőhöz hasonló hévvel csapódik vissza.*
-Na végre, azt hittem, már nem is akar megtisztelni a látogatásával.-*Jegyzi meg valahonnan. Látni nem lehet, csak a hangaj hallatszik.*
-Az összes tanárunkhoz elment korrepetálásra, ha jól tudom, az unokámnál is jelentkezett, csak nálam nem? Remélem, nincs baja a szellemekkel...-*Sziszegi immár a fiú háta mögül, s ha Lucius megfordul, most már láthatja is az öreget. Kissé áttetsző és 5-10 centivel a föld felett lebeg, de ezt leszámítva egéz halandó kinézete van.*

*Amint nyílik az ajtó, belép, és Iuliust keresi a szemével, de nem látja. Kínjában elvigyorodik ezen, mert mégis mit várt egy szellemtől? Hát ezt. A hangjára megfordul, de még mindig nem látja, így inkább visszafordul, és így felel.*
-Jó estét igazgató úr! Igen, mindenkinél jelentkeztem, de mint tudja... Rowle professzor nincsen, Lockhwell professzor sincs, Coxton professzor elment szabadságra, így feladtam. *A sziszegésre majdnem megvonja a vállát, mégis mit mondhatna?*
-Nincs bajom, csak azt nem tudom, hogy hogyan tudna ebben segíteni? Mindenki tudja, hogy hatalmas a tudása, de... szellem, már ha érti, és nem sértem meg ezzel. Legjobb tudomásom szerint a szellemek nem tudnak varázsolni, így a gyakorlati részeket magamnak kell gyakorolnom, könyvekből. *Ez nem tetszik neki, de ez van. Végül ismét megfordul, és akkor már látja is Iuliust, de még mindig nem vágja, hogy mégis hogyan tanulhatna az öregtől? Persze arról fogalma sincsen, hogy az öreg mindenre képes ugyanúgy, mint életében.*

*Iulius csendben hallgatja a fiút, tudta, hogy itt vana kutya elásva. AMint Lucius befejezi a mondatát, az öreg előremozdítja mindkét kezét, s ennek hatására egy zöld tűzgömb meg is indul a fiú irányába. Ha nem iparkodik kivédeni a hírtelen jött támadást, könnyen baja eshet.*
-Nos, remélem, ezzel a kis rögtönzéssel eloszlattam minden kételyét. Esetleg más bizonyítékot is szeretne? Mások a környező iskolákból idejönnek hozzánk, a Coxtonba, csakhogy a közuelembe legyenek, Ön meg csak úgy kihagyná a lehetőséget.-*Hegyibeszéd, dehát ilyenek az öregek. Iulius meg hatványozottan az.*
-Gondolom, a zöldgömbig már SVKn is elértek.-*Kérdi, hisz elég alapvető támadást intézett a fiúhoz.*

*Tényleg nem megsérteni szándékozik Iulius Coxtont, de amit a szellemekről tud... vajmi kevés az esélye arra, hogy bármi gyakorlatit elsajátítson tőle. Elméletben persze nem kérdés, szinte mindent, na de az más, ha nem tudja hasznosítani. Azért jócskán meglepődik, amikor meglátja mi jelenik meg az öreg két keze között, és gondolkodás nélkül rántja elő a pálcáját, hogy egy Visvirent-tel "válaszoljon", azaz védjen.*
-Ezt... ezt hogy csinálta? Szellemként tud varázsolni? Ne haragudjon, csak... csak meglepett, és nem, nem hagynám ki a lehetőséget. *Szégyelli magát, mert először, amikor meghallotta, hogy Iulius idejött, azért elbizonytalanodott rendesen.*
-Igen, el, a gömbig is. *Aztán elakadtak, lévén nem volt több óra, csak a félévi teszt.*

*Elvigyorodik, ahogy Lucius az utolsó pillanatok egyikében kivédi az átkot.*
-Nos, én is úgy gondoltam.-*jegyzi meg Lucius megjegyzésére, miszerint elfogadja a külön órkat. A fiú kérdését költő kérdésnek fogja fel, minek válaszolni rá, ha amúgy is megkapta már azt? Na igen, iulius sem a fecsegésről híres.*
-Gömbig...hm...az nem túl sok, bár tény, hogy nem álltok túl rosszul. Te haladtál már valamennyit, vagy te is a gömbnél tartasz?-*Érdeklődik, miközben megfordul a hatalmas könyvespolcot tanulmányozva. Pusztán tekintetének erejével emeli le róla egyik-másik vaskosabb kötett, melyek aztán a Lucius melletti dolgozóasztalon landolnak.*

» Coxton Aula