A földszint egy eldugott szegletében leledzik a szoba, hogy még véletlenül se legyen egyszerű megtalálni. Valamelyik keskeny átjáró kellős közepén van a vaskos faajtó, mely névtáblája kurtán, cirádás betűkkel hirdeti, hogy a helyiség Vasile Popescu birtokát képezi.
Az ajtó alatti résen gyakran furcsa füst szivárog, de mivel kihalt folyosórészről van szó, így ez talán senkit sem zavar.
Odabent egy komplett bájital labor leledzik és se szeri se száma a munkaasztalokon heverő bájital hozzávalóknak, üstöknek, felcsapott, majd hanyagul ott felejtett könyveknek, furcsán motozó, ám fiolába zárt folyadékoknak. Ugyanitt szinte elveszik az íróasztal, az egyszerű priccs és a többi, hétköznapi életet sejtető bútordarab. Az egész egy nagy és kaotikus labor és egyben Vasile lakhelye, de ha őt nem zavarja a feje mellett rotyogó üst, akkor másnak igazán nincs hozzá köze.
Egyetlen lakótársa egy porszürke, tán már szinte betegesen sovány macska.
