Főtér

Leírás hamarosan.

*Már nincs sok időm. Lassan kezdődik a halloween party és nem hogy jelmezem nincs, de még ötletem se rá. Még jó hogy a főtér egyik ruhaboltjában tartanak jelmezeket. Be is nyitok, és az ajtó megszólaltatja a felette lévő csengőt, ami most gonosz szellemes kacajt hallat. Ez ám a halloweeni hangulat. De ahogy látom nem csak én hagytam az utolsó pillanatra a jelmezt, látok még pár diákot itt lébecolni és próbálgatni. A bolt is szépen fel van díszítve, ahogy az egész város. Oda is lépek az egyik állványhoz, és elkezdek turkálni a jelmezek között.*

*Nem sok kedve van a ma esti bulizáshoz, inkább mélyedne el jobban a tananyagban, de hát ennyi szabadidő neki is jár, hogy egy-egy estét a szórakozással töltsön. Aztán jut eszébe, hogy oké, hogy ezt így délután el is döntötte, na de mi lesz a jelmezzel és a hajjal, sminkkel? Még jó, hogy lemehetnek Troxiába, így hátha talál valamilyen jelmezt magának, ha nem, akkor inkább le se megy. Az egyik boltba tér be, és pont az Irisa melletti polcon kezd válogatni.*

*Kivettem egy pár jelmezt, és vissza is raktam. Egyre jobban kezdek kétségbe esni. Nem csoda hogy a jó jelmezeket talán mind el is vitték. Mellettem kezd el válogatni egy diáklány is, nem is tudom melyikünk arcán lehet nagyobb a tanácstalanság.*
-Szia. Neked sincs semmi ötleted? Vagy nem találod amit szeretnél?- *kérdezem tőle mosolyogva*

*Mélyet szusszant, ahogy jó idejű keresgélés után sem talál semmit, ami tetszene neki, ráadásul még csak vásárolni sem szeret, milyen kár, hogy kötelező a jelmez a partin. A hang irányába fordul, ahogy megszólítják, és egy fiatal nőt vesz észre, hasonló ábrázattal az arcán, mint amit a sajátján érez, és visszamosolyogva biccent.*
- Szép napot. Igen, nem igazán van ötletem, hirtelen, a délután folyamán döntöttem el, hogy egyáltalán megyek a partira, de ahogy látom, nem vagyok egyedül a tanácstalansággal.

*Legalább én sem vagyok egyedül*
- Azért jól döntöttél. Biztosan jó buli lesz. Én már régóta tudom hogy megyek, de azt hittem ráérek a jelmezzel az utolsó pillanatban foglalkozni. Hát nem. - *Nevettem el magam. Aztán kivettem egy nem is tudom mit. Valami domina szerelés lehetett.*
- Woo ez itt legális? - *Nevettem ismét. Egyetemen vicces lenne de azért ez mégis csak egy iskolai rendezvény. Gyorsan vissza is tettem.*
- Ez az első ilyen itt az iskolában? - *kérdeztem a lánytól. Közben a kezembe akadt egy vámpíros jelmez. Ha más nem lesz..a karomra terítettem.*

- Néha jól esik a sok tanulnivaló után kicsit kiszabadulni, kiszellőztetni a fejet.
*Mosolyog vissza, majd kicsit elkerekedik a szeme a jelmez láttán.*
- Nem hiszem, hogy az igazgató úr örülne neki, bár ki tudja, hogy ő minek öltözik.
*Ő maga egy ezüstös cápajelmezt talál, ami nem rossz, így azt teszi el a karjára.*
- Amióta itt vagyok, Halloween-kor ez az első, de szokott azért néhány rendezvény lenni, nem csak ilyenkor.

*Miközben hallgatom a lányt, újabb jelmezt találok. Sellő..hát nem is tudom. Inkább visszatettem. Majd a kezembe akad egy hosszú fehér csipkeruha. Angyalszárnyak, glória. Ez is jöhet karra.*
- Igen. Megérdemlitek a lazítást. - *Mosolyogtam rá.*- Pedig nagyon szórakoztató ilyeneket tanulni. A muglik miket ki nem hagynak. Jaj, bocsi. Be sem mutatkoztam. Irisa vagyok, az iskolapszichológus. - *Nyújtottam felé a kezem. * - Téged hogy hívnak?

*Ő is tovább válogat, de egyelőre nem talál jót a cápajelmezen kívül. Figyeli a nőt, ahogy válogat, még ő is szemlélődik, hátha talál valami érdemlegeset.*
- Én is szeretek tanulni, de azért nem csak arról szól az élet, hogy valaki a könyvekbe mélyed.
*Mosolyodik el, majd megcsillan a szeme, ahogy hallja, mit felejtettek ki, és elfogadja a kéznyújtást.*
- Susana Enescu vagyok, harmadéves. Eléggé fiatalnak látszik, a pszichológusokat általában azért többnek gondolja az ember.
*Nézegeti tovább a jelmezeket.*

-Jaj tegezz nyugodtan. - *Mosolyogtam rá. * - Tényleg fiatal vagyok. Szerencsére korán elvégeztem az iskolát, és időben. Te már tudod mivel akarsz foglalkozni?
* Most egy cigány jósnős jelmez akadt a kezem közé. Ezt is félreraktam. Szerintem ennyi ötlet bőven elég, is de azért még tovább nézelődök, hátha a kezembe akad olyan ami megtetszik Suzinak.*

- Rendben. Maximum 25-nek mondanálak így külsőleg, bár lehet, hogy tévedek. Na és merre végeztél? Itt, Romániában vagy esetleg másik országban?
*Kíváncsiskodik, majd megakad a szeme egy nagyon jó jelmezen, és odapenderül megnézni. Egy ördögjelmezen akad meg a szeme, így azt is magához rakja a kezén, közben válaszol Irisának.*
- Még nem tudom, elég sok minden érdekel, köztük a pszichológia, a legendás lények is, úgyhogy még nem döntöttem. Te hogy döntötted el, hogy pszichológus leszel?
*Kérdezősködik, és még egyszer körbenéz.*
- Azt hiszem, én e között a kettő között döntök. Nálad ezek maradnak?

- 23 vagyok. - *Mosolygok rá.*- Most nyáron végeztem az egyetemen úgyhogy szerencsés vagyok hogy máris van munkám. Magyarországon tanultam. Nem akartam pszichológus lenni, de megtetszett úgyhogy örülök. Az anyám erőltette hogy legyen egy emberi szakmám is. Nem igazán csípi a varázsvilágot. - *Rántottam meg a vállam és a szám. * - Ne aggódj még bőven ráérsz eldönteni. A varázsvilággal együtt több lehetősége van az embernek.
*Még egy ideig válogattam, de semmi. Ránéztem az órára, és bizony már ideje volt eldönteni. Még próbálni is kéne.*
- Azt hiszem nekem is elég ennyi. Akkor megyünk próbálni? - *Mutattam az öltözők felé. *

- Akkor majdnem sikerült eltalálnom a korodat. Az nagyon szép, hogy már sikerült elhelyezkedned. Na és milyen volt Magyarországon? Nagyon más, mint itt? És hogy tetszett meg a pszichológia?
*Kíváncsiskodik, majd ő is szétnéz, és még a jelmezhez való kiegészítőt választ gyorsan, és ő is rápillant az órára.*
- Eléggé csúszásban vagyunk már, úgyhogy menjünk próbálni. Na és egyedül laksz itt, vagy a családod is itt van Romániában?

- Hát annyira nem más. - *Kezdek bele a mesélésbe.* - Inkább az emberek másak. De az egyetem nagyon jó hely más az első félévben megszerettem a szakot mert érdekes volt. Sok kedves ember. - *Nevettem. Beléptem az egyik fülkébe és kezdtem öltözni, először a vámpíros jelmezt. Közben folytattam a beszédet, hangosabban, hogy Suzi hallja a másik fülkében*
- Már külön egyedül élek Bukaresten, de egyébként anyukám is itt lakik csak máshol. És te hol laksz? Meg hány éves is vagy? A szőleid mivel foglalkoznak? - * Tessék rám is rámtört a kérdésözön. Mindig is szerettem új embereket megismerni. *

- Hogy érted, hogy mások? Miben? A viselkedésükben, a hozzáállásukban, vagy úgy mindenben? Jártál ott szép helyeken az egyetem mellett?
*Nem szokott ennyire kíváncsiskodni, de már túlságosan is belemélyedt a könyvekbe, így a társaság most jól jön neki. A másik fülkébe megy be, majd először a cápás jelmezt próbálja fel, és megnézi a tükörben magát.*
- Az szép. Anyáék majdnem az ország másik végében laknak, távolabb innen. 15 vagyok, decemberben töltöm a tizenhatot. Apa egy mugli cégnél helyezkedett el igazgatóként, édesanyám pedig a szomszédos országban tanít. Na és a te szüleid mivel foglalkoznak? Testvéreid vannak?

- Nem tudom megmagyarázni. - *Gondolkoztam el rajta.*- Talán egy kicsit mindenben. Húú hát az egyetem eleve gyönyörű helyen volt. Piliscsabán, hegyekkel és erdővel körülvéve. Szinte egy második Coxton. - *Nevettem el ismét magam.* - Hú nincsenek kicsit messze egymástól így? Nekem csak anya van. Mindig is ő volt. Egy bankban dolgozik. Mára már valami vezetőféle lett ott. És neked vannak testvéreid? - *Érdeklődtem, közben pedig már felpróbáltam az összes jelmezt. A vámpíros elég jól állt, de kicsit gagyi volt. Az angyalos az szörnyen rossz volt, a cigány jósnős viszont bejött. Hosszú szoknya, színes kendő rajta, gyöngyös fejkendő, fűzős ing. Azt hiszem ez lesz az. Kis is léptem a fülkéből mikor visszaöltöztem. Nemsokára kezdődik a mulatság és még el kéne készülni. Bár úgy se terveztem az első érkezők között lenni. *

- Az jó, bár így gondolom a megszokása egy kicsit furcsa volt az elején. Na, akkor ha szinte második Coxton, akkor legalább nem volt annyira nagy honvágyad.
*Nevet fel halkan.*
- Igen, eléggé messze vannak, ráadásul amíg én nem kerültem ide a Coxtonba, akkor is csak ritkán találkoztam anyával, de ez a helyzet. Egy kishúgom van, ő most lett óvodás, így anya is vissza tudott menni dolgozni ettől az évtől.
*Válaszolja, majd felpróbálja az ördögjelmezt, és végül is amellett dönt, így visszaöltözik, és kilép a fülkéből, majd a cápajelmezt visszarakja a helyére.*
- Látom, végül is a jósnő maradt. Már nem sok időnk maradt rá. Hogy csinálod meg a hajad meg a sminked?
*Kíváncsiskodik.*

- Ó biztos nagyon hiányoznak. De nemsokára karácsony és mindenki hazamegy. - *Mosolyogtam rá együtt érzően. Aztán elkezdtem araszolgatni az eladó felé. * - Igen. Neked pedig az ördög ahogy látom. Jó választás. - *Mosolyogtam. Közben pedig átnyújtottam az eladóak a jelmezt.*
- Jó estét. Csak kölcsönözni szeretném. - *Odanyújtottam neki a pénz és én már végeztem is. Közben tovább folytattam a csevejt. *
- Hát a sminket még nem tudom. A haj szerintem sima kócos lesz. Felfogva inkább öregasszonyosan hatna a kendő. Vagy te láttál már ilyen ilyen jósnőt milyenek? Én még nem. - *Vigyorogtam* - És te mit fogsz csinálni a hajaddal és a sminkkel?

- Nem olyan vészes, és igen, haza is megyek karácsonykor, akkor meg nyáron szoktam hazautazni. És te milyen gyakran tudsz hazamenni?
*Kíváncsiskodik, majd elgondolkodik, hogy ő megvegye-e vagy csak kölcsönözze a ruhát, de végül is ő is a kölcsönzés mellett dönt, majd kifizeti, és elindulnak ki.*
- Ismerek egy jó göndörítő bűbájt, így begöndörítem hajam, de szabadon hagyom, meg az ördög jelmez miatt fekete-piros festéket használok, ehhez meg cipőm van jó.
*Mondja, miután kimennek az ajtón.*

- Hmm. Hát azt hiszem én is így fogok hazajárni. Egyelőre otthon is egy üres lakás várna úgyhogy mindegy ha a hétvégére is az iskolában maradok. *
- Hű nagyon jól fogsz kinézni - *Vigyorogtam. Lassan kiértünk.* - Gondolom együtt megyünk még a kastélyba. - * Én mindenképp arra folytatom az utam. Aztán ha velem tart majd valahol elköszönünk mert gondolom mindketten megyünk készülni. *
- Hát akkor majd találkozunk partyn. - *Mosolygok neki ott ahol elválnak útjaink, és a szobám felé veszem az irányt*

Tárgy: Re: Főtér Csüt. Nov. 23 2017, 18:36

*Mivel Troxiát kissé elhanyagoltam, idejét láttam annak, hogy kimozduljak, és megörvendeztessem a kis helyecske főterén végigvonulókat újdonsült tehetségemmel. Rendben van, rendben vaaan! Nem voltam a legjobb. Amióta nem bukkant fel se Yvanne, se Viki nem adott jelet magáról, kínomban - vagy épp épeszűségemben? - elkezdtem hegedűn gyakorolni. Őszintén? Szép kihívásnak tartottam! Komolyan, egy kézzel megtanulni játszani olyan, mintha megpróbálnál felmászni Párizs Eiffel-tornyának legtetejére, és sikerülne! Igazi kihívás, s valódi sikerélmény, amennyiben sikerül.
Kellett egy ideig gondolkodnom, miképp tudnám egyszerre fogni a hangszert, miközben végigfutok vonómmal a húrjain. Aztán rájöttem, hogyha a testemre csatolok egy erős övet, amibe egy állvány van rögzítve, és ebbe illesztem a hegedűt, akkor az stabilan megmarad, mert a nyakát tartja, a vállam pedig a testét. Esetlegesen arra is van szíj, ami a derekamtól megy felfelé, átmegy a vállamon, és a hasamhoz tér vissza, mintha ruhán felül egy félvállas kantáros nadrágot viselnék. Annyi különbséggel, hogy mindez fekete szíjak, meg az ugyanilyen színű, nagyobb fémrúd összessége.
Ezzel a felszereléssel kiálltam tehát a főtér közepére, s belekezdtem életem egyik legérzelmesebb nótájába.
Egy aprócska kérdés még: miképp szól szépen a dal, ha a hiányzó végtaggal is váltok a húrok hangjaiban? Megoldottam egy fésűhöz hasonló, hosszú nyelű eszközzel, amit a számban kell tartanom. No, így festhettem igazán furán! De megérte, mert a körülöttem lévők felfigyeltek rám.*

Zene

Tárgy: Re: Főtér Csüt. Nov. 23 2017, 19:10

Jó ideje nem jártam a faluban. És hosszú ideje csak a tanulással foglalkoztam. Most is a könyvtárból jöttem, úgy hogy jól jött a pihenés. Lesétáltam, a főtérre. Ahogy ott sétálgattam, és nézelődtem, hirtelen meghallottam egy hegedű szólamot. Nagyon meglepődtem, mert nem sokan szoktak a faluban rajtam kívül, zenélni itt lent. Ahogy közelebb sétáltam a tömegben, egy ismerős alakot pillantottam meg. Nagyon megdöbbentem, mikor megláttam Solomont. Megtanult hegedülni? De mikor? Gondolkodtam, és a tömeggel együtt tapsoltam.

Tárgy: Re: Főtér Csüt. Nov. 23 2017, 19:30

*Észre sem vettem a körülöttem lassan összegyűlő tömeget. Fogammal biztosan fogtam a kis fésűpálcikát, és bal karommal majdhogynem teljes szinkronban mozgattam. Ugyanis ha ez teljessé válik, nem jönnek ki jól az akkordok közti váltások, a dal pedig rettenetes lesz, nem gyönyörű.
Személy szerint azt hittem különben is, hogy az előbbi felé hajlik majd az egész. De aztán meghallottam a szépnek érzett befejezés után a tapsot, és olyan volt, mintha hatalmas kő gördülne le szívemről. Amennyire tudtam, elmosolyodtam, majd kivettem számból az eszközt, s meghajoltam.*
- Köszönöm, köszönöm! *vigyorogtam szélesen, majd megpillantottam Vickyt a nézők soraiban. Akkor ez kissé az arcomra fagyott, mert meglepett. Picivel hosszabb ideig illettem őt pillantásommal a többieknél, s kifejezetten az ő tiszteletére egy pörgősebb számba kezdtem.
Ez viszonylag hamar lement, később pedig odaléptem hozzá, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve megkíséreljek valamit.*
- Nálad van a hegedűd? *súgtam oda neki a kérdést.*