Szökőkút a főtér közepén

Leírás később.

Tárgy: Re: Szökőkút a főtér közepén Szer. Dec. 16 2015, 16:32

* A nap már lement ezért kimerészkedem a a kastélyból. Gyorsan felvettem néhány meleg ruhát, a hosszú piros kabátomat minek a csukjáját a fejemre húztam, hogy hajamat védjem a hóeséstől. Mostanában sokat esett a hó de nem bántam. Hisz hamarosan karácsony. És nincs is szebb a fehér karácsonynál. A hegedűmet is magammal viszem. Kiosonok és lesietek a városba. Minden fényárban úszik a díszektől, és gyönyörű volt. Oda megyek a szökőkúthoz és a széles peremére rakom a tokot. Kinyitom és elő veszem a hegedűmet. Ujjatlan kesztyű van rajtam így nem zavar a játékban. Nagy levegőt veszek és játszani kezdek. Mint mostanában minden este. Hallelujah az egyik kedvencem. Gyönyörű a dal és a dallam de bonyolult eljátszani. Még is csodás. És szeretem ezt a csodát megosztani másokkal. Csak akkor érzem hogy igazán élek ha játszom vagy ha Solomonnal vagyok. És ilyenkor azon is tudok gondolkodni hogy mit adjak neki ajándékba. *

Tárgy: Re: Szökőkút a főtér közepén Szer. Dec. 16 2015, 19:32

Idő: 2015., 12 13.
A Nap már lement. Egyre nagyobb sötétségbe borult ég alatt léptem utcára, hogy megnézzem, mennyire öltözött díszbe a környék. Ahogy kint sétáltam, sok ajtócskán már ott fityegett valamilyen díszecske, hol egy pár aranycsengő egymás mellett, hol egy fagyöngy. Kinek mi volt az ízlése.
Az enyémet egy apró aranysárkány díszítette két fagyöngy közé szorítva, ami Yvanne-re emlékeztetett. Egy ideje nem láttam, és be kellett vallanom, nem kicsit aggódtam érte. Reménykedtem mindennap abban, hogy jól van, ugyanakkor más valaki is akadt, aki kitöltötte a gondolataimat. Victoria, alias a gyerekkori barát.
Miközben most rajta elmélkedtem, már rég egy ösvényt követtem, ami Troxiába vezetett. Onnan nem messze volt a szökőkút, ahonnan lágy hegedűszó szólt. Földbe gyökerezett lábakkal kerestem a játékost, de nem láttam. Túlságosan sötét volt. Jobban összehúztam magamon a hosszú, világosbarna szövetkabátot, kalapomat fejembe nyomtam, és elkezdtem halkan körbejárni... Hogy megtudjam, ki az illető.

Tárgy: Re: Szökőkút a főtér közepén Szer. Dec. 16 2015, 19:46

*Hol lágy és halk volt a zeném, hol gyors és erőteljes. De végig olyan érzésem volt hogy mintha a lelkem szárnyakat kapott volna. És egyenesen az ég felé szállna. Éreztem ahogy a szél cibálja a kabátomat, és lerántja fejemről a csukjámat, így szabadon lebeg a hajam. Ahogy egyre több ember gyűlt körém átváltottam karácsonyi dalokra. Úgy láttam nagyon élvezik, és örültem hogy legalább a zenémen át boldoggá tudtam tenni őket. A zene és a fények megtöltötték a főteret és egy csodálatos meleg érzés töltött el ahogy végig néztem a téren.

Tárgy: Re: Szökőkút a főtér közepén Csüt. Dec. 17 2015, 11:54

A lábaim ismét a földbe gyökereztek. A szabadon áramló tincsek olyanok voltak, mint a háborgó víz hullámai. De talán... nem is háborogtak, csak élvezték a maguk szabadságát. Igen. Inkább erről van szó., gondoltam magamban, mikor a szél kicsit enyhült és sokkal lágyabban kezdte ringatni az illető vöröses fürtjeit. Az ünnepi fények egy része megvilágították őt annyira, hogy ezt leszűrhessem.
Megbűvölve léptem közelebb a szökőkút takarásában. Háttal állt nekem az illető, így nem vehetett rögtön észre, és a köztünk álló tárgy közepén egy vízköpő is helyet kapott. Halkan énekelni kezdtem amit épp játszott, majd ahogy váltakozott a dal, úgy váltottam én is. Csakhogy nagyobbá váljék számára a meglepetés. Mint amennyire nekem mekkora titok még, hogy ki a hegedűs... De ismerős a játékstílusa.

Tárgy: Re: Szökőkút a főtér közepén Csüt. Dec. 17 2015, 12:14

*Nem érdekelt kit érdekelt vagy kit nem a játékom. Egyszerűen élvezem a zenét és így érzem szabadnak magamat. Egyszerűen csodás volt még a hideg ellenére is. Ahogy játszottam meghallottam valakit ahogy énekel. Nem fordultam meg csak folytattam. Érdekes volt hogy követte a dalokat. Mosolyognom kellett, de ő ezt nem láthatta mivel mögöttem volt. Sokan nem tudták az ismerőseim közül de mióta edzeni kezdtem sokkal magabiztosabb voltam. Megtanítottak hogy védjem meg magamat, a vadászok vagy bárki más ellen. Sokat erősödtem, és érzelmileg is stabilabb voltam. Azelőtt soha nem mertem mások előtt még megszólalni sem nem hogy koncertet adni. Mikor vége volt a dalnak, óvatosan elemeltem a vonót a húrokról nehogy a hideg miatt megsérüljenek. Sokan tapsoltak én meg csak mosolyogva meghajoltam, és megköszöntem nekik. Óvatosan elraktam a hegedűt mire gyerekek rohamoztak meg.
- A néni boszorkány? - kérdezte az egyik kislány.
- Igen az vagyok. - válaszoltam neki mosolyogva. Látszott hogy még kérdezgetni akart volna de az édesanyja magához hívta én meg csak mosolyogva integettem neki, aztán eltűnt a tömegbe. Leültem a szökőkút szélére majd majd a díszfényeket kezdtem csodálni. - Véletlenül a titokzatos énekes úr nem fedné fel magát? Amúgy is nem hallotta hogy nem illik hölgyek mögé lopakodni? - kérdeztem de továbbra sem fordultam meg. Csak a csillagokként tündöklő fényeket figyeltem.

Tárgy: Re: Szökőkút a főtér közepén Csüt. Dec. 17 2015, 13:13

Mosolyogva figyeltem a kis gyereket, majd a lány anyjának feltételezett nőt, aki kicsit lehajolt, és türelmesen várt. Amint a tündér odament hozzá, még visszafordult, integetett, végül szülője kezét fogva elment.
A mosoly viszont egy pillanatra lelohadt az arcomról, mikor a hegedűs megszólalt ültében. Aztán ismét feltűnt, szélesebb formában. Most már tudom, ki vagy. Nem akartam azonnal lebuktatni magam, így gondolkodni kezdtem, némi hatás szünettel megfűszerezve a helyzetet.
- Itt mindenki lopakodik valamilyen formában. A standok előtt úgy suhannak, mint a szél gyermekének táncosai az ágakon, az árnyakba úgy olvadnak, mintha csak abban fogantak volna meg - feleltem rá a normálistól sokkal mélyebbre torzított hangomon. Igyekeztem feltűnés nélkül folyamatosan beszélni, s sejtelmes maradni előtte - Így egyelőre nem fogod meg tudni ki vagyok. Hol tanultál meg így játszani? - szegeztem neki magam is egy kérdést.

Tárgy: Re: Szökőkút a főtér közepén Csüt. Dec. 17 2015, 13:26

*Csak elmosolyodtam a mondandóján. Ritkán hallok bárkit is aki spontán ilyen költeménnyel áll elő. Nem tettem semmit csak ültem tovább.
- Egykor az édesanyám azt mondta ne álljak szóba idegenekkel. Főleg akik a sötétben lopakodnak. - mondtam és mosolyogtam közben. - De ha annyira érdekli az urat akkor elárulhatom hogy a nagyszüleimtől tanultam zenélni. - mondtam közben össze dörzsöltem a kezeimet, mert nagyon fáztam már. Az ujjaimon apró vágások voltak ahogy a hideg húrok megvágták. Ezért óvatosan a hóra tettem a kezem, mert a hideg elállította a vérzést.* ~ Még jó hogy piros és fekete ruha van rajtam nem látszik meg a vér.~ * gondolkodtam majd nagyot sóhajtottam.*

Tárgy: Re: Szökőkút a főtér közepén Pént. Dec. 18 2015, 19:43

Ha megtudod majd, ki vagyok, akkor meglepődsz majd!, vigyorogtam magamban. De ha egyszer világossá válna számodra, mi zajlik le bennem.. Illetve körülöttem, lehet, nem tekintenél rém többként, mint most. Vagy talán még ennyire sem méltatnál., sóhajtottam fel.
- Igazán elismerésre méltó! Mióta játszol? - kérdeztem tovább, ugyanolyan mély hangon, mint ezelőtt. Ezután csodálkozva felhúzom egyik szemöldököm, amit persze meg ő nem észlelhet. De annyi talán átmehetett neki is, hogy furcsálltam a vér témát.
- Mi történt? - lepődtem meg, a hozzám picit közelebb álló hangsúllyal, ám továbbra sem alaphangom használtam. Iih, így is majdnem lebuktam! ... Óvatosabbnak kéne lennem.
A színészkedés óvatosságot követel. Ám sosem voltam a legjobb...

Tárgy: Re: Szökőkút a főtér közepén Pént. Dec. 18 2015, 20:11

- Már gyerekkorom óta játszom. De nem csak hegedűn. - mondtam ahogy továbbra is a hóban tartottam az ujjaim.
- Semmi komoly nem történt. Csak a hideg és a vékony húrok nem mindig jó kombináció. - válaszoltam. Mikor elvettem a kezem a fehér hóban mélyvörös foltok maradtak ujjaim helyén. Végül is mint vámpír ivadék hamar meg fog gyógyulni. A hangjára felkaptam a fejem mert ismerős volt. De elhessegettem mert úgy gondoltam Solomon úgy sem jön ki ide már ilyenkor. Amúgy is jobban szereti azt a másik lányt. Elvégre én már nem számítok neki. Az arany csengettyű is jó kis trükk volt. Azért sajnálom hogy a festmények és a kopogó szellemek ilyen cserfesek. - És mit keres errefelé az úr? - kérdeztem én is.