Analisa Carp szobája

Leírás hamarosan.

*A mezőre sétálnék ki, mikor hívatnak. Kifújom magamból a levegőt és elindulok a hatalmas épület földszintjére, ahol az illető szobája is található. Erőt veszek magamon, majd bekopogok. Várom a reakciókat, miközben azon töröm a fejem, vajon mit szeretne, de válaszra már nem jutok. Akárhogy teszem fel a kérdést, csak a néma csend felel rá, semmi más. Kicsit izgulok, hogy esetleg amiatt, valami rosszat tettem, azonban én nem olyan ember - akarom mondani Negyedvér - véla vagyok, akkor mégis.. Miért?*

*Kissé izgatottan várja a fiú érkezését, akinek még az este folyamán küldött hollót, csak reménykedik a pozitív reakciójában. Mindent előkészített már, pluszban még teát és süteményt is rak le az asztalra, egy pár szót úgyis fognak váltani. Laza esti öltözetben van, ilyenkor már nem visel talárt, egy kényelmes blúzt és nadrágot visel, ami azért éppen elég meleg már, hogy ne fázzon meg. Pont végez az előkészületekkel, mikor meghallja a kopogást. Azonnal az ajtó felé megy, majd kitárja, és kedvesen rámosolyog a kint lévő fiúra.*
- Szép jó estét, Solomon, gyere csak be.
*Invitálja kedvesen, majd mikor a fiú eleget tesz a kérésnek, becsukja az ajtót, és az egyik kényelmes karosszékre mutat az asztal mellett, amin vendége helyet tud foglalni.*
- Teát, süteményt?
*Kérdezi lágyan, mielőtt ő is helyet foglal.*

*Hamarosan kinyílik az ajtó, én pedig érzem, hogy kezd bennem szétáradni az adrenalin. Minden egyes lépéssel, amivel beljebb kerülök, egyre inkább növekszik ez az érzés.*
- Jó estét kívánok! *mosolygok vidáman, majd helyet foglalok a karosszékben.*
- Köszönöm, nem! *utasítom vissza finoman, majd hozzáteszem, hogy nemrég vacsoráztam és hátradőlök.*
- Miért hívatott? *kérdezem kíváncsian pislogva rá, már előre aggódván a válasz miatt.*

*Látja a fiú arcán, hogy nem érti, miért is van itt, ami a következő mondataiból ki is derül. Volt már egy párszor ilyen helyzetben, hiszen egy házvezető irodájában, főleg, ha az hivatja, nem mindig a legjobb, de azért nála inkább az voltak a jellemzőek, hogy jó dolgok miatt hívatta a gyerekeket, hozzá inkább maximum küldték a büntetőmunkákra. Az előzőleg hívatott régi prefektusával is pont ez volt, de őt is ugyanígy pozitív ok miatt kérte, hogy nézzen be hozzá. Ő is leül a fiúval szemben, majd bátorítóan rámosolyog.*
- Ne aggódj már ennyire, nem tettél semmi rosszat, sőt. Tudod, kicsit kutakodtam a Lupiatto háza táján, beszélgettem egy jó pár emberrel, hiszen te is tudod, hogy nem olyan régen kerültem ide, mint házvezető.
*Helyezi el kényelmesen egyik kezét az asztalon, a keze ügyében van egy kis boríték.*

- Igen, tudok róla *mosolyodok el szelíden, picivel nyugodtabban. Meg lehet tényleg ideges vagyok, ami csupán az izgatottságnak tudható be. Szemem egy pillanatra meg akad a kezében lévő borítékon.*
- Na és idáig jól érzi magát itt? *érdeklődöm, újra ráemelve kékes tekintetem, Annak tartalmáa pedig egyelőre nem kérdezek rá.*

- Így már mindjárt kiegyensúlyozottabbnak tűnsz, mint mondtam, nincs okod az aggodalomra, kivéve, ha te tudsz valamit, ami nem derült még ki, egyáltalán nem vagy semmilyen bajban.
*Mosolyog rá cinkosan a fiúra, azért ennyi idősen már nem annyira sok bajba illik keveredni, de azt vallja, aki az iskolában van, élvezze a gyerekkorát addig, amíg teheti.*
- Köszönöm kérdésedet, nagyon jól, sikerült már beilleszkedni, de most nem azért vagyunk itt, hogy rólam beszéljünk, bár azért hozzám is kapcsolódik a mondanivalóm.
*Szavai vidáman hangzanak az esti óra ellenére is, ő mindig is túlpörgős jellem volt, általánosan ez a jellemző rá.*
- Mint ahogy mondtam, kérdezősködtem a ház berkein belül, és az, amit hallottam, egybevág azzal, amit tapasztaltam is. Mondd csak, mit gondolsz a szabályokról, annak betartásáról és betartattásáról?
*Érdeklődik lágyan, azért még nem tér rá pontosan a lényegre.*

*Megcsóválom a fejem. Nincs semmi olyan, amiről ne tudnának az évfolyamtársaim, vagy netán a tanárok egy része. Figyelmesen hallgatom amit mond, majd elgondolkodom annyi időre, hogy összeszedjem a mondandómat. Egyikünknek sem lenne valami jó, ha csakúgy elkezdenék makogni. Én ilyenkor nem vagyok pörgős, inkább kissé fáradtabb, főleg hogy a napjaim hosszúak. Mostanság rászoktam arra, hogy korábban felkeljek, mert akkor mindig frissebbnek érzem magam, cserébe viszont mindig korábban fáradok ki.*
- Azt gondolom, hogy a szabályok azért vannak, hogy betartsuk azokat. Szerintem a legtöbben helyesen viselkednek azzal, amikor így tesznek, de azokat senki sem szereti annyira, akik megszegik, vagy megpróbálják lerombolni azokat *magyarázom el, amire nemrégiben gondoltam, majd folytatom.*
- Nem elég, hogy a diákoknak maguknak kell figyelnie erre, hanem a felnőtteknek is segíteni kell ebben, illetve annak, akinek épp ez a foglalkozása. Ha ez sikerül, rájöhetünk mind, hogy ez az iskola nagyszerű úgy ahogy van, és az elvárások sem olyan nagyon, akiknél viszont nem lehet elérni hogy betartsák amit kell, azok csak magukat minősítik a rossz viselkedéssel *húzom el a szám, nem egy példát láttam már erre.*

*Örül, hogy nem azonnal válaszol a fiú, látszik, hogy összeszedi a gondolatait, és nem először gondolkozik el ezen. Úgy látja, hasonló az elvük és a gondolkodásuk ebben a kérdésben, és ennek örül, hiszen látszik, hogy nem véletlenül ajánlották őt a társai. Figyelmesen hallgatja végig a mondandóját, és a végén biztató mosolyt küld felé.*
- Pont így gondolkozik egy igazán prefektusnak való személy.
*Mondja kedvesen, és így már rá is tér a témára, amiért hívatta a fiút.*
- Mint minden házvezető, én is szabad kezet kaptam abban a kérdésben, hogy kit válasszak segítőtársaimként. Mint tudod, Soma az eddigi évek alatt nagyon jó munkát végzett, így ő ugyanúgy megmarad a fiú prefektusként, a másik pedig az ő véleménye és a háztársaid véleménye alapján te vagy, remélem, el is fogadod.

*Nagyokat pislogva nézek rá. Mi-mi-mi? Visszajátszom meg annyiszor a fejemben amit mond, csak egy kis hatás szünet után szólalok meg. Meglep, hogy én lennék a másik. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer az leszek, hiszen régen a többiek nem tekintettek többre egy balfácánnál, viszont úgy vettem észre, sikerült kivívnom a tiszteletüket azzal, hogy megmutattam, attól hogy beszólnak, még nem lesznek "menők". Az az ember már sokkal inkább, ami ahelyett hogy szemétkedne, tud rendesen is viselkedni a másikkal szemben.*
- Elfogadom! *jelentem ki vigyorogva rövid mérlegelés után. Tudom hogy ezzel kötelezettségek is járnak, tehát nem fogom a lábamat lógatni mindvégig.*
//Fagy//