Coxton Varázsló- és Boszorkányképző Szakiskola Románia szívében
Harry Potter világában játszódó, valós idejű fórum alapú szerepjáték
 
FőoldalHomeRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Staff Team
Staff Team ~
Akikhez fordulhatsz

Jonathan Coxton
Igazgató

Teofana Enescu
Házvezető

Analisa Carp
Házvezető

Irisa Ciorei
Iskolapszichológus

Mara Sîrbu
Tanársegéd

Péterfy C. Soma
Prefektus
Tanársegéd

Tsicsói Hargita
Prefektus

Jenny Miles
Prefektus

Solomon Ahalanei
Prefektus

Anica Oprescu
Prefektus

Top posters
Jonathan Coxton
 
Péterfy C. Soma
 
Angela Bahneanu
 
Tara Black
 
Lucius Marga
 
David Rowle
 
Alisa Coxton
 
Gavril Lucian Baticescu
 
Teofana Enescu
 
Gabriela Bivol
 
Halloween Zsetonok
Sárgák - 14
1. Péterfy C. Soma - 2
2. Casian Dobaru - 2
3. Analisa Carp - 3
4. Jenny Miles - 3
5. Irisa Ciorei - 1
6. Steven Blackfield - 3


Zöldek - 8
1. Tara Black - 1
2. Anica Oprescu - 3
3. Stefan Moromete
4. Mia Gart - 2
5. Alba Oprescu - 2
Top posting users this month
Dicsőségfal
Legjobb Halloween Jelmez tulajdonosai

Alba Oprescu

Analisa Carp


Októberi dicsőségfal

Stefan Moromete
A hónap új karaktere

Dimitrie Udrea
A hónap pontszerzője

Tara Black
A hónap női karaktere

Steven Blackfield
A hónap férfi karaktere


Lucius Marga
Iskolaelső
Másodikos évfolyamelső

Mia Gart
Elsős évfolyamelső

Teofana Enescu
Év Tanára

Panagan
a Házkupa nyertese

Üzenőfal

Share | 
 

 Toma Zamfirescu

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Toma Zamfirescu
Első évfolyam
avatar

Hozzászólások száma : 32
Kor : 19
Hely: : Coxton birtok
Regisztráció : 2013. Oct. 07.

TémanyitásTárgy: Toma Zamfirescu   Szomb. Nov. 02 2013, 12:13

Alapok

Név:Toma Zamfirescu
Becenév: Tom, Tommy
Évfolyam: Első
Ház: Panagan
Faj: Ember



A családom:



Anya: Aurelia Chitic 
Apa: Stoian Zamfirescu
Testvérek: Anabela Zamfirescu


Honnan



Születési dátum: 1998. június 20.
Születési hely: Románia, Hargita megye, Tusnádfürdő
Jelenlegi lakhely:Coxton Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola

Külső jegyek: Nem vagyok valami magas, de reményeim szerint nem 167 centinél fogok leragadni. Normális testalkatom van, se nem kövér, se nem sovány. Hajam sötét- és világosbarna színű, itt-ott egy kicsit eltérnek a színek, pedig nem festem. Ez a természetes hajszínem. Rövid hajam van, persze azért nem miliméter hosszúságú. Általában fel szoktam zselézni, hogy a frufrum még se lógjon bele a szemembe. Igen, van frufrum, de ez sem az a hű de baromi hosszú, körülbelül a szemöldököm alá ér, de ritkán hordom "lenyalva". Szemüveget hordok, bár igazság szerint csak olvasáshoz. Általában laza, kényelmes cuccokat hordok, de a csőszárú farmernadrág nálam is nagy divat.
Belső jegyek: Alapjáraton egy kedves srác vagyok, ha megnyílok mások előtt. Nem vagyok társasági ember, ezért a barátkozás egy kicsit nehezen megy, ha nekem kell kezdeményezni. Ezért sem keresek barátokat, de szívem szerint nagyon hálás lennék egy-két megértő személyiségnek, akikkel elbeszélgethetek. A múltam miatt egy kicsit kesze-kusza a személyiségem. Van, amikor senkit sem kívánok magam mellé és van, amikor pont az hiányzik nekem a legjobban. Csendes vagyok és inkább a háttérből figyelem az eseményeket, minthogy én legyek a középpontban. Nem szeretek tanulni, egyáltalán nem, viszont ha muszáj, akkor muszáj, nincs mit tenni. Ettől eltekintve jól megragadnak a dolgok a fejemben, ha netán eljutok odáig, hogy figyelek is az órán.


Hova



Előtöri: 1998. júniusában láttam meg a napvilágot Tusnádfürdő varázslatos kis városában. Úgy születtem, mint a legtöbb gyermek, így semmi különlegesség nem kapcsolódik hozzám. Édesanyám és édesapám a legjobb neveltetés szerint próbáltak felnevelni, de próbálkozásuk kudarcba fulladt, s a pénzhiány miatt egy árvaházba kerültem. Három évesen kellett beilleszkednem az ottani társaságba, ami egy-két év elteltével sikerülni látszott. Olyanok lettünk, mint egy nagy család, akik egymásra számíthatnak. De ennek a nagy családnak is voltak problémái. Egyre több gyereket vittek el az otthonból, hogy egy másik házban szerető szülők közt élhessenek. Mivel javarészt be voltunk zárva egy épületbe, egyre jobban kezdett érdekelni minket a külvilág és attól a pillanattól kezdve arra vártunk, hogy kivigyenek innen. Teltek-múltak a napok, lassan hónapok is elteltek, amikor megjelent egy hosszú szőke hajú nő, a férjével. Ők voltak Aurelia és Stoian Zamfirescu, a leendő szüleim. Még a dadánkkal közölték, hogy egy kis lányt és egy kis fiút szeretnének, amit fél füllel sikerült hallanom. Felsorakoztunk a szokásos módon és csendben vártuk a döntésüket. Legbelül már lelkesen ugráltam volna, hogy: Engem! Engem válasszanak! De csak némán álltam egyenes háttal, akár a ceruza. Már kezdtem feladni a reményt, hogy biztos otthonra lelek, amikor Aurelia mosolygós arcával találtam szemben magam.
- Mond csak, Toma. Lennél a gyermekünk? - azt hittem majd kiugrok a bőrömből. Bekövetkezett az, amire már annyira vártam. Válaszként bólogattam, mire leendő anyukám átölelt. Nem csak engem vittek magukkal, hanem egy Anabela nevezetű leányzót is kiválasztottak, így a testvéremmé vált. Így négyen alkottuk a Zamfirescu családot és több éven keresztül egész jó életet éltünk, de hét éves korunkra betoppant két idősebb nő és férfi. Minden bizonnyal ők voltak a nagyszüleink, akik nem díjazták túlzottan azt, hogy mi itt vagyunk. Elkezdtek kiáltozni a szüleinkkel és azt vágták a fejükhöz, hogy felesleges volt örökbe fogadniuk minket. Anabelával elbújtunk a gardróbszekrényben, hogy elmenekülhessünk a kellemetlen beszélgetés elől.
- Bátyó... Ugye nem küldenek el minket? - húgom remegő hangjától nekem is rossz kedvem támadt. Egyszerűen nem tudtam neki megmondani, hogy mi lesz most. Elküldenek e vagy élhetünk úgy, ahogy eddig. 
- Nem fognak. Ne aggódj... - nyugtattam meg Anabelát úgy, hogy még saját magamnak sem tudtam hinni. Ekkor hazudtam a legnagyobbat egy családtagomnak. Még ha nem is a vér szerinti húgom, az évek alatt eléggé összekovácsolódtunk és simán elmentünk egy testvérpárnak. Ott ültünk a szekrényben, egymás karjába borulva, amikor meghallottuk a két öreg hangját. A nevünket kiáltozták és azt, hogy tűnjünk el a házból. Mi nem mozdultunk, továbbra is ott árválkodtunk a ruhásszekrény aljában, Anabela már zokogott és a ruhámat markolászta. Próbáltam nyugtatni, de felesleges volt. Ő tovább itatta az egereket...
- Megvagytok! - nyitódott ki hirtelen a szekrény ajtaja, majd kiráncigáltak onnan és egy táskával a kezükben a kocsiba ültettek minket. Szép volt ez a közel négy év szerető szülőkkel, de a jóból keveset adnak. Anabelával nem akartunk visszamenni az otthonba, viszont semmit sem tehettünk. Csak egyszerű kis gyerekek voltunk, akik ilyen helyzetben tehetetlenek. Így hát ismét ismerős arcok közé kerültünk és közel hat évig nem is mentünk onnan sehova. Anabelát tizennégy éves korára örökbe fogadták, én pedig tizenöt évesen végre kimozdultam arról a helyről és a Coxton Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában kezdtem új életet.
Állatok: nincs
Pálca: 12 hüvelyk juharfa egyszarvúszőrrel

Vissza az elejére Go down
Főmesélő
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 145
Hely: : Sehol és mindenhol
Regisztráció : 2008. Aug. 05.

TémanyitásTárgy: Re: Toma Zamfirescu   Hétf. Nov. 04 2013, 07:25

Elfogadva! (:

______________________________________

Első számú szabály: A Mesélőknek mindig igazuk van. Ha egy mesélő azt mondja, hogy meghaltál, akkor az úgy is van.
Második számú szabály: Ha valamilyen csoda folytán a Mesélőnek még sincs igaza, életbe lép az első számú szabály!
Vissza az elejére Go down
 
Toma Zamfirescu
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Coxton Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola :: Szerepjáték tartozékok :: Panagan diákok előtörténetei-
Ugrás: