Sötét lépcsők és folyosók útvesztője

-Á, a Panagan.-*Bólint. Jóban van velük is. Sőt, nem is érti, miért vannak olyanok, kik utálkozva néznek a másik ház tanulóira.*
-Gondolom, elsős vagy, igaz?-*Érdeklődik. Persze, észrevette a mosolyt, de nem zavartatja magát. Még a végén ismét félreértés lenne belőle. éppen elég az neki, ha egy elsős félreértette a viselkedését, nem kell ide még több.*
-Én a konyhába tartok. Palacsintát készíteni.-*Válaszol Iz kérdésére, némi büszkeséggel a hangjában.*
-Te tudsz palacsintát készíteni?-*Kérdi. Hiába na, most nagyon lefoglalja ez a gasztro téma.^^*

*Nagyon örül hogy a fiú öszintén beszél hozzá hát ő se akart hazudni.*-Ja elsős vagyok és engem nem érdekel hogy a másik házba vagy.Igen tudok palacsintát csinálni de mér kérdezed?Ha nem gond mehetek veled a konyhába, érdekelne milyen?~Nem is igaz mindegyik lupiatosra hogy bunkó ez a srác például tök kedver.~

-Akkor én különösen örülök, hogy megismertelek.-*Sokat sejtető mosoly, majd folytatja tovább, ha már eléggé felcsigázta a leányzó kiváncsiságát.*
-Néha én tartom az elsős TRZ órákat.-*Mosolyodik el. Tényleg, Nath említette is, hogy nemsokára jön a következő óra, talán átadja Sominak. Olyan rég tartott már órát, szinte hiányzik a srácnak. Szívesen menne ő is tanárira, de az apja nem igazán rajong az ötletért.*
-Csak úgy. Manapság minden elsős lány tud palacsintát sütni.-*Vonja le a következtetést, válaszolva ezzel Iz kérdésére is.*
-Rendben, gyere nyugodtan. Én is jobban szeretek úgy ügyködni a konyhában, ha társaságom is van.-*Mosolyodik el. Na, ez most úgy hangzott, mintha valami nagy szakács lenne, holott főzőtudománya kimerül a palacsinta készítésének művészeténél.^^*

*Iz elindul a fiú után a konyhába és úgy érezte ebből még barátság is lehet.Némán megy a srác mögött és várja hogy oda érjenek nem igazán fecsegős tipus hát most sem járatta feleslegesen a száját.*~A legjobban annak örülök hogy nem kérdezősködött még rólam.~*Mivel elég kiváncsi a természete elkezdte kérdezgetni a fiút.*-Eltudnád nekem mondani hogy milyen szabályokat nem érdemes meg szegni?

//Ment a konyhába. Offot mindjárt törlöm. (://

*Járőrözni indult, megbeszélte Avrammal, hogy tesz egy kört, még a kijárási tilalom előtt. Sosem árt kicsit körbenézni, hátha talál néhány rendbontót a sötét folyosókon. Nem mintha olyan tekintélyparancsoló lenne a megjelenése, hiszen lány, nem túl magas, és most is sötétlila ingblúz van rajta, rózsaszín csőnacival. A kitűzőről sem feledkezett meg, bár néha eltakarja néhány rózsaszín, illetve szőke, göndör tincs.
Vidáman dúdol magában egy dalt, neki szinte soha nincs rossz kedve, az arcán is egy derűs mosoly ragyog, s mivel már erősen unatkozik egyedül, az egyik kanyar előtt megtorpan, s mielőtt kilépne, sejtelmes, halk hangon súgja bele a levegőbe.*
-Tudom, miben sántikálsz! Úúúúgyis elkaplak!

*Lehet, a padláson van a szobája, ám még nem látta a kastélyt teljes egészében, így kitűnő esti programnak tűnik, ha sétál egyet, és megnézi, mi merre található. Már a végén jár, a pince az utolsó, amit nem látott még, ezért errefelé veszi az irányt. Messziről hallja, valaki éppen itt tartózkodik, ám nem akar feltűnést kelteni, sem megijeszteni a másikat, így lelassít a kanyar előtt, lassan lép ki, és reagál a megjegyzésére.*
-Ezt tervezi, kisasszony? Bár a sántikálás nem jellemző rám, valószínűleg mást keres.
*Akár még diáknak is nézhető, bár annyira azért nem tűnik fiatalnak, maximálisan végzősnek, viszont a stílusából sejthető, mégsem az, pláne, hogy még egy finom meghajlással köszönti a lányt.*

*Az előbb nem
csak a levegőbe kiabált, így számít arra, hogy társasága akad, bár nem pont
erre gondolt, mikor belesuttogott a kihaltnak vélt folyosóba. Nem sikít, ő nem
az a fajta, aki a saját árnyékától is megijed, hanem mosolyog a fehér hajú
idegenre. Általában gyorsan kapcsol, most sincs ez másképp, s ahogy magázzák, ő
sem fog tegeződni. Hiába tűnik nagyon fiatalnak a férfi, valami biztos, hogy
nincs rendben körülötte. Az alatt a néhány másodperc alatt, ahogy elnézi, annyi
következtetést tud csak levonni, hogy 1. valami eszméletlenül gyönyörű az
illető, és ez nem csak a külsejének köszönhető, valami van emögött, 2.
túlságosan jólnevelt a korához képest.*
-Szép estét uram! Nem is tudtam, hogy új etikett tanárt várunk! Csak valami új
igazgatóhelyettesről rebesgettek ezt-azt...
Üdvözletem, Nadia Bârsan vagyok!
*A meghajlásra elmosolyodik, és a kezét nyújtja a férfi felé.*

*Látja a kitűzőt, még ha néha takarja is a lány haja, a felvetésére elmosolyodik, és végül kezet nyújt.*
-Örvendek, Barsan kisasszony, Darius Serban volnék, viszont arról biztosíthatom, hogy közöm sincs az etiketthez, olyat nem tanítok.
*Azt nem árulja el, mi az, amit igen, mert ha már most elmondaná az álláspontját erről, akkor lehet, egyetlen érdeklődője sem lenne az órán. Az igazat megvallva ezt nem csodálná, azt viszont igen, hogy képesek voltak tudományként beállítani.*
-Ha jól sejtem, akkor járőrözésre indult, de ahogy tapasztaltam, egy teremtett lélek sincs kint, higgye el, bejártam én is mindent.
*Ez úgy hangzik, mintha maga is ellenőrzést tartana, holott szó sincs erről.*

*Megbeszélték az ellenőrzést Nadiával, tudja, hol keresse, hiszen fentről jön, és első a kastély, tehát csak bent lehet. Mivel egyik szinten sem volt, maradt a pince... pláne, hogy hangok is szűrődnek innen. Hamar beéri a párost, Nadiára mosolyog, az ismeretlenre nem éppen.*
-Szép estét! Nocsak, lassan tilosban járunk? Kérem a nevet és a házat. Ha este 10 után is kint talállak, akkor nem leszek elnéző.Kijárási tilalom kezdődik, ezt igen szigorúan vesszük. *Újnak nézi a srácot, mostanában sokan érkeznek és érkeztek, nem ismerhet mindenkit. Nem igazán hallotta a beszélgetést, így a magázódásról is lemaradt, de azt nem lehet mondani, hogy nem veszi komolyan a prefektusi munkát. Határozott a megjelenése, a fellépése is, tippelése szerint a fiú közel egyidős lehet vele.*

-Nem tudom... nekem nem úgy tűnt, mint akinek köze sincs az etiketthez, hiszen láttam ám, hogy meghajolt! Manapság egyetlen fiú nem csinál ilyesmit, ezért nem néztem diáknak. Ugye azért tanít valamit, ha etikettet nem is?
*Az már biztos, hogy nem a kisegítő személyzet tagja lesz az illető, egyszerűen nem hiszi el, hogy mondjuk a vadőrnek segítene, vagy valami hasonló "alantas" munkát végezne. Az a kellemetlen, hogy annyira azért tanárnak sem néz ki, úgyhogy most zavartan mosolyog a férfira.*
-Nos, akkor úgy látszik, nincs semmi dolgom, és visszamehetek a szobámba gitározni. Ááá, Avram!
*Megpróbál metakommunikálva jelezni prefi társának, hogy fejezze be, amit elkezdett, mert azt ugyan nem tudja, pontosan miről van szó, de nem diákot találtak a folyosón csellengve. Lassan odasétál mellé, és belekarol, hátha végre befejezi.*
-Drága barátom, az úr nem diák, többet sajnos még nem derítettem ki, de amúgy sincs még kijárási tilalom, úgyhogy lazíts! Gyere, megiszunk egy vajsört az ebédlőben!

-Pedig higgye el, nincs közöm hozzá, hogy így köszöntöttem... van, ahol ez a szokás manapság is. Például Görögországban.
*Ritka, de hazájában bizony találni olyanokat, akik ilyen neveltetést kapnak, persze nem csodálkozik azon, hogy ez itt szokatlan lehet.*
-Tanítok, igen, illetve fogok, de nem kell megijednie, csupán a rém egyszerű Számmisztikát fogom oktatni.
*Tényleg az, igaz, meg is kell érteni, de azon lesz, hogy ez bekövetkezzen, és a diákok szórakozásnak fogják fel, ne tehernek. Az érkező fiatalra pillant, mosolyogva bólint, érthető a szigor, Iulius nagyjából vázolta a helyzetet.*
-Darius Serban volnék, fiatalúr, házam az nincs, csak Görögországban. Örülök, ha komolyan veszi a munkáját, de azt hiszem most mellényúlt.
*Be már nem fejezi, hiszen Nadia megteszi helyette, de ha kell, akkor megismétli, amit az előbb elmondott.*

*Valóban nem hallotta, amikor kiderült, a srác nem diák, így szentül hiszi azt, abba futott bele, de Nadia üzenetéből érzi, valami nem stimmel, ráadásul az idegen is felvilágosítja.*
-Elnézést, Avram Thadziev, a Panagan prefektusa. Valóban azt hittem, diák, de így egészen más a helyzet. *Mondhatni, ciki, de van ilyen, bár nem szokott hozzá, hogy mellényúljon, pláne ennyire.*
-Köszönöm Nadia, azt hiszem már rájöttem. Akkor ön Dl. Serban, minden bizonnyal az új tanár, aki ideiglenesen igazgatóhelyettesi posztot tölt be. Bevallom, igen fiatalnak tűnik, nem néztem volna idősebbnek magamnál. *Miután Nadia belekarol, és az ötlet sem tűnik rossznak, akkor indulhatnak is oda, ha nincs kifogás.*

-Szerintem ez szép szokás, kár hogy nem használják többen. Görög? Sem a színei, sem a vonásai alapján nem gondoltam volna.
*Közben nagyon halkan, kissé álmodozva sóhajt egyet. Ó, ha az összes, korabeli fiú tudná azt, amit Dari tud! Nem lenne most szingli, és nem kellene a szőke hercegről álmodoznia. Sajnos, nem csak a modora ragadta meg az idegenben, tekintete önkéntelenül is elidőzik
a finom arcvonásokon.*
- Számmisztika? Esetleg azt is meg tudná mondani, hogy rám miért nem jön ki semmi értelmes, amit kiszámolok?
Az a baj, hogy még csak nem is hasonlít ahhoz, amilyen vagyok.
*Eddig hülyeségnek tartotta, de ha ez a tanár lesz, nem fog kihagyni egyetlen órát sem.*
-Szívesen, bár kettőnk közül nem te szoktál lenni, aki mellényúl.
*Kicsit elvörösödik, mikor kiderül, mégiscsak sikerült belefutnia az igazgatóhelyettesbe. Ha ezt előbb tudja, valószínűleg máshogy viselkedik. Gyorsan átgondolja, miket mondott, majd elvigyorodik, és kiráz néhány kósza tincset az arcából. Nem mondott semmi olyat
szerencsére, amit megbánt volna. Nem volt tiszteletlen, és ebből a fajta lazaságból, ami rá jellemző, még egy igazgatóhelyettes kedvéért sem engedne.*
-Professzor, lenne kedve velünk tartani? Isteni a sütőtöklé, bár azt hiszem, a tanároknak tartogatnak valami izgalmasabbat is.

-Arisztokrata körökben a mai napig megmaradt ez a szokás, bár sok esetben inkább nevezném képmutatásnak, ami az összejövetelen megjelenteknek szól. Görögországban és Franciaországban viszont ezen felül is találkozna ilyesmivel. Igen, görög vagyok, még ha nem is hitte volna.
*Bővebb magyarázatot nem fűz hozzá, mert nem lenne elég pár perc ahhoz, hogy elmagyarázza, miért is ilyen a külseje. Lehet, nem titkolja a múltját, de nem is hivalkodik vele, aki tudja, tudja, aki nem, az nem. Természetesen ha valaki rájön, akkor nem fogja letagadni.*
-Igen, Számmisztika. Egyszerű a válaszom, Barsan kisasszony. Gondolja csak végig, ha az embereket pár számmal lehetne jellemezni, mi lenne a világon? Unalom és érdektelenség, nem igaz? Embereket beskatulyázni egy számnak tulajdonított jelentéstartalom mögé nem lehet. Sokkal színesebbek, sokkal kevertebbek annál, hogy ezt meg lehessen tenni. Mit gondol, a neve a lényeg például? Az csak egy név, amit önre ragasztottak, mint egy táblát. De az nem ön, ön ennél sokkal több.
*Röviden ez a lényege az egésznek, és ezért nem tekinti se tudománynak, sem misztikus dolognak a számmisztikát. Persze bővebben nem fejti ki, majd az órán.*
-Semmi baj, Thadziev úrfi, előfordulhat bárkivel. Örömmel önökkel tartok, nincs más elfoglaltságom.
Hogy fiatalnak néz ki, tud róla, senki nem mondaná meg róla a valódi korát, mert az ép ésszel felfoghatatlan.*

*Számmisztika. Ez az, amit ő sem kedvel, pontosabban nem ért vele egyet, ahogy Nadiára, rá sem igaz a fele, amit ott leírnak, de meglepődik azon, hogy a Serban is így vélekedik róla.*
-Nem terveztem, hogy ezen az órán részt veszek, de érdekes, amit mond. Sőt, igazság szerint ön az első, akinél azt tapasztalom, így nyilatkozik a saját tárgyáról, és ez felkeltette az érdeklődésemet. *Valóban, mert ez azt jelenti, hogy az általa srácnak titulált professzor nem a könyvekben leírtakat fogja tanítani, illetve nem csak azt.*
-Sütőtöklé... igen finom, azt mondom, ne hagyja ki. *Ha mindenki egyetért ezzel, akkor el is indul a menzára, hogy ott kényelmesen elfogyaszthassák az italokat. Arra azért figyel, hogy Nadiát ne rántsa meg, hiszen ha már belekarolt, nem engedi el a karját.*

-Természetesen nekem sem a képmutatás része tetszik. Azt hiszem, az emberek mostanában valahogy kevesebb tiszteletet mutatnak egymás iránt, mint kellene, holott nem csak arisztokrata körökben kellene megadni egymásnak azt a megbecsülést, ami alapból járna mindenkinek. Gondolom
látszik, de én sem vagyok rabja a formaságoknak, nem ezen múlik, de mégis szép gesztus.
*Nem akar a levegőbe prédikálni, hiszen akár egy ismeretlen is már messziről kiszúrhatja róla, hogy mennyire imádja a kötetlen dolgokat, mégis úgy látszik, hogy ez a fajta magatartás, amit Daritól látott, a gyengéje.*
-Természetesen tudom, hogy nem egy szám határoz meg egy embert, de ha például az asztrológiai jegyeket nézzük, én ugye Kos vagyok, és legalább 70%-ban igaz az rám, ami a jegy szülötteire. Ezt nem mondhatom el a számmisztikáról. Ott jó, ha 30-40%-ban sikerül egyezést találnom. Nem ehet, hogy a módszerben van hiba, és csak csiszolni kellene rajta? Megkérdezhetem, hogy mióta tanítja ezt a tárgyat?
*Szerinte az alap típusok nem rosszak, tehát a jellemzések jól vannak megalkotva, csak nem passzol az eredménnyel.*
-Tényleg? Igazán megtisztelő! Most hova rohansz?
*Na tessék, próbál itt barátkozni Avrammal, és szó nélkül lelép. Mondjuk ez most annyira nem zavarja, hiszen Darius sokkal szebb, erősebb a kisugárzása, s mivel még nem ismeri, így érdekesebb is. Csak azért, hogy a másikat bosszantsa, a legelbűvölőbb mosolyát fogja bevetni, amit a prefektus is látja azt. Ő nem siet sehová, valahol a két férfi között közelíti meg az ebédlőt.*

* Egész nap szobájában kuksolt, hát egy kis sétára veszi rá magát. Elindul, hogy körül nézzen az iskolában hisz erre még nem igen volt ideje. Egyszer csak eljut a pincébe, ahol rátalál egy sötét folyosó rendszerre. Kezében ott a jó öreg toll és a fekete mappa melyben dalait tartja. Szép lassan kullog a sötétben, és a világ összes kincséért se gyújtana valamilyen fényt még egy darabig. talán neki megy valakinek talán nem, de nem hiszi, hogy valaki kint kóborolna. *
~ vajon tényleg járőröznek a tanárok? Vagy ez csak egy rém mese? Majd megtudom…de azért jó lenne tudni, hogy mennyire tegyem magam szabaddá a büntik miatt. ~ * szép lassan kullog tovább gondolataival. Talán most az egyszer azt se hallaná mag ha valaki ott járna ahol ő. *

*A bit labor felé kóricált, hátha összefut véletlenül a professzorral, de nem volt szerencséje. Gondolataiba mélyedve rótta a folyosókat egy ideig, s mire felocsúdott, már el is tévedt. Mivel a tájékozódása pocsék, így sokáig csak keringett, rontva a helyzeten. Sehol egy ismerős kanyar, vagy folyosórészlet, de nem nagyon bánja, így legalább felfedezi az iskolát.
Pont az ellentétes irányból hall valami zajt, úgyhogy elindul arra. A pálcájával világít, mert itt azért elég sötét van, hogy csak úgy, könnyedén tájékozódhasson. Néhány méterre maga előtt meglát egy alakot.*
-Hahó! Ugye prefektus vagy? Kéne egy kis segítség, mert eltévedtem! Nem tudod, merre van a panagan torony?

* Sétál némán egyik kezében a mappájával, másikat zsebre dugta már vagy 5 perce. Szépen megy tovább mikor valami fényt lát közeledni. *
~ Futni nincs értelme…úgy is elkap ha tanár. ~ * megáll és várja, hogy ki világít a pálcájával. Hamar megérkezik egy ismeretlen fiú, akinek kérdésein elmosolyodik. *
- Ugyan, nem vagyok prefi. És gondlom te se. És nem vagyok hülye tudom, hogy kijárási tilalom van és mind a ketten tilosban járunk. Bár nem a legszigorúbb értelembe véve. Igen tudom merre van bár én sem vagyok valami régi diák itt. * neki dől lazán a falnak, és végig méri a fiút. Ő is előkapja pálcám, hogy jobban világos legyen. Jobb kezét kinyújtja a srác felé, hogy bemutatkozzon neki. *
- Szia, én Fred Padmor vagyok. Azt sejtheted már melyik házból. Na és te ki vagy? * kérdezi baráti hangnemben, de maáamban még mindig röhög azon ahogy megszólította a srác, hisz ilyet se hallani minden nap. *
- Te most tényleg új vagy, vagy csak az esetleges prefi énemnek akarod beadni azt a dumát, hogy eltévedtél? * Pillant rá, és ha hazudik úgy is megérzi hisz ő maga sem egy igaz mondó típus. *

*Margával együtt ő is a bizonyos komponensekre utazik, így megpróbál jól viselkedni. Épp ezért aggódik most a prefi miatt, s nagyot szusszan, mikor kiderül, egy mezei diákba futott bele.*
-Szuper! Jó, hogy nem! Amúgy még nincs kijárási tilalom, van még legalább 15 percünk, hogy visszataláljunk a kh-ba. Én is csak pár hónapja jöttem, de még mindig képes vagyok eltévedni. Erre nem sűrűn járok.
*Szinte soha, most is csak a bájitaltan tanárral való találkozás lehetősége csábította erre, de nem járt szerencsével.*
-Szia! Sevastian Porge vagyok, és panaganos! Csak nem lupis vagy?
*Néha kicsit gonosz tud lenni, és direkt válaszol úgy, hogy kiverje a biztosítékot. Ő ezt élvezi, bár eddig még nem sok olyan embert talált, aki ennek örült volna.*
-Ugyan, én vagyok a prefik kedvence! Gondoltam, örülnének, ha nem kellene egyedül járőrözniük, satöbbi.

* Miután ez a séta semmi többnek nem indult csak egy sétának de még is ismerős szerzés lett a vége, Fred nem tudja megállni, hogy ne vigyorogjon egyfolytában. *
- Noná, hogy nem vagyok prefi. Nem mondom, hogy utálom őket de én magam nem vagyok rend meg szabály felelősnek…vagy mi a francot is csinálnak azok.? Tényleg szóval még van idő 10-ig? Nem is tudtam…úgy látszik elromlott a belső órám * megvonja vállát és inkább bemutatkozik amit az ismeretlen sem halaszt el. *
- Tőled az ember legszívesebben a falnak menne ugye tudod? Na de nem érdekes de ha nem bánod inkább nem válaszolok a kérdésedre, mert kitudja, hogy én milyen hülyeségeket kezdenék el beszélni itt neked. * nagyot sóhajt, majd csak figyel tovább hát ha elkap valami lényeges infót amit véletlenül kikotyognak neki, de semmi. *
- Szóval a prefik kedvence? Érdekes én nem pályáznék arra a címre…elég fura lenne ha engem tartanának a legjobban szemelőt a kis minta példányok. Hát szerintem abból nem járőrözés lenne hanem előfordulhat, hogy valami jó kis bünti. * tudja jól, hogy valószínűleg nincs ilyen ebbe a suliba de hát ha ő sem az a régi diák, miért ne próbálkozhatna avval, hogy megijeszti egy picit. Szépen néz és, hogy még véletlenül se legyen gondja a kis kedven miatt elindul a kh felé, persze azért szól a másiknak is. *
- Tudod mit? Szerintem jobb lenne ha ezt a klubb házban folytatnánk…a világért se akarom, hogy a prefektusok a kedvencükkel együtt kapjanak el. Bár ha jobban bele gondolok inkább maradnék. Úgy sincs semmi programom…a büntik meg tök bulisak. * igaz sokszor váltogatja döntéseit, és néha még gyorsan is. hirtelen megáll, és vissza lépked eredeti helyére, mintha mi sem történt volna. *

-Hidd el, nem szoktam szabálykönyveket olvasni, a házirendbe is épp csak beleszagoltam, hogy azért nagyjából tisztába legyek azzal, hogy miért szedik le a fejemet. Tehát nem tudom pontosan, mi a dolguk a prefiknek, csak láttam már őket járőrözni, úgyhogy ilyenkor tutira a folyosókat járják. Nem is értem, ezek egyáltalán szoktak aludni?
*Annyira ő sem rajong értük, főleg Avramot kerüli, mióta kikötötte, hogy nem hozhat szégyent a házra. Addig jó, míg nem látja őt közelebbről, még a végén ráfogná minden hülyeségre, hogy az bizony nem panaganoshoz méltó viselkedés.*
-Most mi van? Netán valami rosszat mondtam?
*A következő kérdés az lenne, hogy "nincs humorérzéked?" de ezt inkább visszanyeli, mert verekedni azt nem szeret, hiszen kb. mindenki erősebb nála, és persze a technikája is pocsék.*
-Az a baj a büntikkel, hogy személyre szabottak. Nem tudom, honnan tudják, mi az ember gyenge pontja, de arra utaznak. Sokkal egyszerűbb volt trágyázni...
*Tényleg szeretné tudni, Avram honnan szedte az infókat, és miért találta meg azt a pontot, aminél már ők is elgondolkoznak azon, hogy megéri-e hülyeséget csinálni?*
-Nekem mindegy, hogy maradsz-e, én megyek vissza, csak mondd meg, merre van a KH?
*Kellenek neki azok a nyamvadt komponensek, és nem akar puffskeint fésülgetni minden nap, úgyhogy inkább visszamenne. Azért azt megvárja, hogy eligazítja-e a fiú, de ha nem, akkor megy arra, amerről a másik jött, hátha most nem véti el az irányt.*

- Annak örülök, hogy nem vagy szabálymániás. Ha úgy lenne én elkerülnélej mint tűzvész az óceánt. Égyébként nem tudom, hogy alszanak e, de eddigi tapasztalataimat nézve nem. * talán értelmes és vicces amit mond, talán nem az, de ez csak a másiktól függ. Majd kap egy pár olyan mondatot amire reagációként nem tudja, hogy röhögjön vagy a falnak menjen. *
- Nem, nem mondtál semmi rosszat. Csak három órányi írás után egy ilyen vicc azért fárasztó. * fölmutaja mappáját amiben irományai vannak, hogy megmutassa még most is írna talán ha nem futnak össze. Nagyot sóhat és figyel az infókra amik azért hasznosak lehetnek nem kicsit. *
- A gyenge ponttal kapcsolatban vannak a büntetőmunkák? Érdekes, bár az én gyenge pontom tuti nem tudnák bele vonni. Az infókat megforrásokon keresztül szerzik általába, hacsak itt nem a kémkedés a szokás. * megvonja vállát és inkább másra tereli a szót. Tesz egy tipikus Fred féle "Mit is tegyek?" futamot majd egy nagy nyújtózkodás kíséretében válaszol a fiúnak. *
- Inkább én is föl kecmergek oda. Akkor menjünk együtt. Ha csak nincs ellene kifogásod. * szépen el is indul a kh felé, és remélhetőleg a másik vele tart. *
- Mit tanácsolsz milyen helyekre ne menjek itt a suliba? * ha kap tanácsot arra némán figyel, és talán meg is köszöni ha értékes infóhoz jut. *

-Ó, ez a kettő nem függ össze, majd meglátod. Attól, mert nem vagyok annyira szabálykövető, még kerülhetsz!
*Kesernyésen felnevet, hiszen a legtöbb suliban pontosan ez történt vele. A magatartása inkább rossz, mint jó, a szorgalma némely tárgyakból kiváló csak, a többiből meg megelégszik az átlagos érdemjegyekkel is. Viszont a stílusa az, ami miatt menekülnek előle az emberek. Ezt majd Fred is megtudja, ha lesz ideje megismerni őt.*
-Na, ez sem házinak néz ki! Mit írsz?
*Csibészen vigyorog, és kíváncsian nyújtogatja a nyakát a mappa felé. A felajánlásra meg rögtön lecsap, ami nem csoda, hiszen kicsit önző ám. *
-Oké, legalább mutatod az utat!
*Azzal máris szedi a lábát, ahogy Fred elindul.
-A hóhérerdőnek és az útvesztőnek elég rossz híre van, azt hiszem, oda engedély nélkül be sem lehet menni.
*Azt azért sejti, hogy a fiúnak az lesz az első dolga, hogy ezeket felkeresi, na de ki mondta, hogy neki lelkiismeret furdalása lenne, ha a másik ezt pont az ő tippje alapján tenné?*