Teofana Enescu szobája

Tárgy: Re: Teofana Enescu szobája Szomb. Dec. 17 2011, 17:00

*A tanárnő asztalán egy cetli tűnik fel a semmiből. Rajta egyik kollégája nevével. A tanárnő bizonyára nem fog ezen meglepődni, értesítették már a teendőről.^^*

Tárgy: Re: Teofana Enescu szobája Hétf. Dec. 19 2011, 20:27

*A tanárnő épp meleg fürdőt vett, s most köntösébe burkolózva lép ki a nappaliba. Szeme rögtön megakad az asztalon árválkodó cetlin. Először nem igazán tudja mire vélni, aztán szép lassan rájön, hogy miért is jelent csak úgy meg. S a nevet elolvasva, cetlivel a kezében felkandarodik a kanapéja sarkára, s a kandallóban pattogó tűzbe bámulva azon elmélkedik, vajon mi lenne a legmegfelelőbb ajándék az illető kollégának.*

Tárgy: Re: Teofana Enescu szobája Szer. Feb. 22 2012, 20:20

*A szokásos fekete ing, fekete szövtenadrág szerelésében érkezik Teo ajtaja elé. Volt egy hete átgondolni, hogy mit is kezdjen a puffskeinével, amit Margától kapott, ennek ellenére nem sikerült még döntést hoznia. A kis szörnyecskét becsomagolta egy tornazsák jellegű szatyorba, amiben természetesen kap levegőt, és azzal ácsorog az ajtó előtt. Természetesen a narancssárga tünemény kap levegőt, ha el akarta volna tenni láb alól, azt nem húzta volna eddig.
Megköszörüli a torkát, nyel egyet, és bekopog az ajtón.*

Tárgy: Re: Teofana Enescu szobája Szer. Feb. 22 2012, 20:30

*Épp dolgozatokat javít, mert bizony Teo azt is szokott. Dúdolászik közben, meg csokoládét majszolgat. Egy kis tányérkára egy egész doboznyi volt kirakva. Mostanra a fele már elfogyott. Mandulás, teo imádja a mandulát. Akopogtatásra felvonja a szemét, a dudolást is abba hagyja, pennája is megáll a levegőben.*
~Elfelejtettem volna, hogy vendéget várok...~-*Fut át az agyán, ami nem is lenne nagy csoda, lévén, hogy elég szeleburdi. Pláne mióta átvette Alisától nem csak az egész iskola LLG oktatását, de még a Panagan vezetését is. Második gondolata az, hogy új kollégája, Vasile végre félretette makacsságát és cicája érdekében keresi a nőt. Aztán félreteszi emeb gondolatát is. A férfi nem volt valami bőbeszédű, az igaz, de bizonyára írna levelet, ha érkezne.*
-Szabad!-*Szól ki végül, s pálcájával egy suhintásra kinyitja Sev előtt az ajtót.*
-Á, Sevastian!-*Pislog nagy szemekkel a fiőra, s közben fel is áll, hogy kis vendégét fogadhassa.*
-Kerülj beljebb, kérlek. Foglalj helyet!-*Mutat a kanapéra nagy mosoly kíséretében.*
-Miben segíthetek, kis drága?-*Kérdi még mindig óriási mosollyal. S most már az is dereng neki, hogy a fiő pár napja felkereste őt hollóban, hogy valamikor jönne. Ezek szerint, most van az a bizonyos valamikor.*

Tárgy: Re: Teofana Enescu szobája Szer. Feb. 22 2012, 20:41

*Kicsit megrebben a szeme, ahogy kivágódik az orra előtt az ajtó, de több érzelem nem is látszik az arcán.*
-Jó estét, professzorasszony!
*Szolid, inkább udvarias mosollyal az arcán lép be, és elindul a kanapé felé. Először leteszi a kis batyut, kibontja, és kiszedi belőle a puffskeint, csak utána ül le mellé.*
-Róla lenne szó. Margától kaptam, de csak azért, hogy bosszantson vele. Megjegyzem, a legjobb választás volt, mert úgy ragaszkodik hozzám, mint csibék a kotlóshoz. Alig tudom egyedül hagyni a szobába, ha csak kicsit is távol kerülök tőle, máris visítozik, ezért lakik az ágyam alatt. Amúgy, ha ott vagyok a közelében, nincs vele gond. Nyammog, meg a lányok által édesnek nevezett hangokat ad ki magából.
*Nagyot szusszan, és megvonja a vállát. Ő nem találja édesnek, bár egész jól összeszoktak már az elmúlt héten, így nem nagyon tudja, hogy mit kezdjen vele.*

Tárgy: Re: Teofana Enescu szobája Szer. Feb. 22 2012, 21:05

*Felcsillan a szeme mikor megpillantja a kis szúrmókocskát.*
-Szia kis puffika!-*Köszönti az állatot, s már karját nyújtja is a kis rózsaszín pamacs irányába, ha tetszik, ha nem, most teo szépen átveszi a fiútól.*
-Nagyon édes kis jószág. Biztos vagyok benne, hogy a klubhelyiségben most felkapott személyiség lettél miatta.-*Kacsint a srácra az álaltka mögül.*
-Nos, ez nagyon úgy hangzott, mintha még magad sem tudnád, mit szeretnél vbele kezdeni.-*Szólal meg ismét zelíd hangján, s közben simogatja a drágaságot, mely apró hangocskákat ad ki.*
-Próbáld felsorolni a kis állatka meleltt és ellen szóló érveket!-*Tanácsolja, s miközben erre vár, elindul kis nassolnivalót szerezni...elsősorban a puffskeinnak. Ilyenkor mindig először az állatokra gondol.*

Tárgy: Re: Teofana Enescu szobája Szer. Feb. 22 2012, 21:34

*Sejtette, hogy a nő állatbolond lesz, különben nem tanítana LLG-t. Ahogy a kezét nyújtja a szőrmók felé, megkönnyebbült sóhajjal adja neki oda.*
-Egyetlen egyszer vittem csak ki, illetve akkor is kiszökött utánam. A csajok imádják, de én meg nem szoktam úgy ismerkedni, szóval jobb, ha nincs velem. Nem akarok népszerű lenni. Jobban szeretek egyedül kotyvasztgatni a szobámban.
*Ilyet is ritkán hallani kamasz fiútól, bár annak is megvan a története, mitől lett ilyen, bár ezzel nem szokott "dicsekedni".*
-Tényleg nem tudom. Az a baj, hogy az ikertesóm sem lógott ennyit a nyakamban, mint ez a kis bigyó.
*Severinnel egész más volt a helyzet, vele folyton versenyeztek, mint pl. most Margával. Az érveken gondolkozik egy kicsit, és elkezdi sorolni.*
-Lássuk, mi szól ellene: túl sokat lóg a nyakamon. Folyamatosan ott szüttyög, meg visít, ha elmegyek mellőle. Éjjel az orromban turkál, amivel a frászt hozza rám.
Ami mellette szól, hogy nem nagyon kell etetni, elven a pókokkal, meg a kosszal, így takarítani sem sűrűn kell. Igaz, hogy bosszantási ajándékként kaptam, de mennyire kiakadna Marga, ha jól kijönnék vele? Szerintem attól dühös lenne, nem? Aztán mégiscsak egy élőlény, és kaptam, nem illene továbbadni.
*Tanácstalanul vakargatja az állát, s nagyokat hümmög magában. Minél tovább húzta ezt a beszélgetést, annál nehezebben szabadul meg a kis szőrcsomótól.*
-Át lehet festeni valamivel?

Tárgy: Re: Teofana Enescu szobája Szer. Feb. 22 2012, 21:58

-Nocsak...megnézném én, hogy mi lenne a véleményed egy-két év múlva.-*Nevet fel. Persze, teo szerint sem kell a csajozást, pasizást 16. év előtt megkezdeni. Sőt, az ő idejében még teljesen másképp mentek a dolgok. FÉl fülell hallgatja a srác érveit, addig is az állatkát eteti, fincsi puffskein-csemegével.*
-Sevastian, én úgy látom, a kérdés már elsőlt ott legbelül.-*Mutat szabad kezével a szívére.*
-Meg itt is...majdnem.-*Mutatja a halántékát is.*
-Sanos nem ismerem igazán Luciust, de ha úgy van, ahogyan elmondtad, valóban nem repesne az örömtől, ha időközben megszeretnéd ezt a kis drágaságot.-*Bólint, aztán lassan visszatér a srác mellé is.*
-Szóval házvezetői engedély a kis apró tartásához megadva. De azért nevet válassz neki, jó?-*Mosolyog ismét a srácra, majd annak kérdését hallva felnevet.*
-Attol tartok, így kell elfogadnod őt.-*Válaszol továbbra is fülig érő szájjal, miközben visszaszolgáltatja a kispamacsot gazdájának.*

Tárgy: Re: Teofana Enescu szobája Szer. Feb. 22 2012, 22:13

-Valószínűleg látni is fogja, hacsak ki nem rúgnak addig.
*Bár, ő a csendes őrült kategóriába tartozik, azért sosem lehet tudni, mibe keveredik majd bele. A párkeresésről meg nem is akar beszélni, szerinte az egy gusztustalan, és fölösleges macera. Nem is érti, miért van emiatt megőrülve mindenki?*
-Tessék? Nem, dehogy!
*A fejét rázza, de azért magában igazat ad a nőnek, csak még tagad egy kicsit.*
-Nem, félreértett. Nem szeretem meg, csak úgy teszek, mint aki jól kijön a kis szőrcsomóval.
*Meg még amit elképzel. Elméletben mindig jó volt, kár, hogy ennek kevés köze van a gyakorlathoz.*
-Engedély? Köszönöm, de én nem akar… na jó, hát akkor legyen. Furby.
*Igen, titokban már el is nevezte, ennyit arról, hogy le akarja őt rázni. Lett egy szörnyecskéje, de a színébe nem akar beletörődni.*
-Esetleg, ha felkeresném a bájital tanárt, és csinálnánk neki valami tartós szőrfestéket?

Tárgy: Re: Teofana Enescu szobája Szer. Feb. 22 2012, 22:21

//fagyunk

Sev, bocsi...az MSNem behalt... de nem is bánom, mert nagyon késő lett, és kéne menjek^^
Jó éjt! És ezt minél hamarabb bepótoljuk!//

*Ceraselát maga előtt terelve nyit be szobájába. A rövid előszoba után rögtön a tágas nappaliban találják magukat.*
-Csüccsenj le nyugodtan.*Mutat az ülőalkalmatosságok irányába, fotel, kanapé, sőt még egy hintaszék közül is lehet választani.*
-Gyümölcs tea jó lesz? Sajnos elfelejtettem lemenni Bélától... khöm... Fekete professzortól...*Javítja ki magát hatalmas mosollyal.*-...újabb adag gyógynövényt kérni.

- Köszönöm *mondom halkan, majd ledobom magam a kiszemelt kanapé jobb szélére.*
- Igen *bólintok mosolyogva. Egy fokkal jobb kedvem van és nem tudom, miért. Lehet tényleg a nőben van valami. Mikor a terembe léptem, úgy éreztem, ő sem különb a többi tanárnál, de be kell látnom, hogy nem így van. A többivel még szemétkedni is tudnék, szemem sem rebbenne, ha esetleg vissza is szólnának miatta, de a nőt valahogy nem.. Szóval nem ártanék neki, mert még most is érzem azt a különleges kisugárzást, ami valamilyen szinten higgadtságot hoz lelkemre.*

*A kis konyhapult mögé lép, ahonnan szintén jó kilátása van Cerára, hiszen a nappalival egy légtérben van a konyha is, csupán a konyhapult választja el. Amúgy sem használja túl gyakran, általában a menzán étkezik ő is, ahogy a diákjai.*
-Narancs-fahéj jó lesz? Vaaagy... van még itt egzotikus gyümölcskeverék. Bár abban nem vagyok biztos, hogy látott-e a hibiszkuszon kívül más egzotikumot. Fekete professzor most jól le is hordana, amiért ilyen tea is van itthon.*Kuncog. Gyakran valóban olyan, mint egy nagyra nőtt kamasz. Közben felteszi a vizet főni és megfordulva a konyhaszekrényből bögréket vesz le. magának egy sötétzöld alapon ezüst patkányosat, egykori háza, a Sorgan klubhelyiségében voltak ilyen bögrék meg a Menzán a Sorganos asztaloknál.*
-Mióta érkeztél meg?*Érdeklődik a válla fölött átpillantva a lányra.*
-Milyen bögrét szeretnél, van van rózsaszín virágosom is, de nem tartom valószínűnek, hogy az tetszene.*Leteszi az említett bögrét a pultra, távol a sajátjától. Aztán újat vesz le.*
-De van sötétlilám, vagy olyan, ami egy pegazust ábrázol.*Ez utóbbit a már a tanórán is említett Wood professzortól kapta ajándékba.*
-Meg Panaganos is. Sajnos lupiattossal nem rendelkezem.*Húzza el csalódottan a száján, azért reméli, Cerának így is sikerül választania.*

*Britt létemre imádok sokat teázni, bár nem mindig teszem, már csak ezért is fogadom el az ajánlatot. Amint leülök, a tanárnő felé fordítom fejem, aki számomra még ismeretlen, bár többnyire már tudom róla, hogy rendes lélek.*
- A narancs-fahéj jó lesz, ahogy a sötét lila bögre is *úgy látszik az ízlésem változatlan marad. Minden, ami sötét színű és nem olyan kis Tündi-bündi, jöhet. Szerintem az a Pegazusos sem lehet vészes, szóval... Meg amúgy sem az számít, milyen bögréből iszom.*
- Augusztus 24 óta vagyok itt *válaszolom ezután, hátradőlve.*

-Rendben, nekem is az az egyik kedvencem.*Mosolyodik el miközben kivesz két műanyag, átlátszó tasakba csomagolt teafiltert.*
-Akkor marad a lila, a többi meg szépen megy vissza a helyére.*Gyorsan visszapakolja az előszedett bögréket, csak a kiválasztott lilát és saját, sorganos bögréjét hagyja elől.*
-Ó, hisz alig pár nappal érkeztél évkezdés előtt, olyankor épp csak szállingóznak az emberek, nem hiszem, hogy aggódnod kéne amiatt, hogy nem találsz barátokra.*jegyzi meg kedvesen. Közben kibontja a filtereket, amint kiveszi őket a zacsiból, már érződik is enyhén a narancs-fahéj illet, de még egyelőre nem valószínű, hogy Ceraselához is elér az illat. A filtereket szépen bögrébe teszi, már a víz is kész, így a tűzet leoltja, majd feltölti a bögréket. Na, msot már az egész szobát átjárja a kellemes illat, így kizárt, hogy a lupiattos lány ne érezné. Kézbe véve a bögréket indul meg a nappali irányába, hatalmas mosollyal nyújtja át a lánynak.*
-Vigyázz, még forró!*Úgyhogy jó lesz a bögre fülétől fogni, de amúgy is kell még hagyni pár percet a filtert ázni. Sajátját leteszi a kis dohányzóasztalra a kanapé előtt.*
-Kérsz cukrot, citromot?*érdeklődik még mielőtt helyet foglalna ő maga is.*

- Nos, remélem, hogy előbb-utóbb találok párat *tanakodom el egy pillanatra, majd rámosolygók.*
- Nem köszönöm, jó úgy, ahogy van *teszem le én is a bögrét, inkább várok, amíg kihűl, s csak aztán kortyolok majd bele.*
- Mondja, hány éve tanít itt? *kérdezem kíváncsian, amennyiben nem veszi tolakodásnak.*

-Biztos vagyok benne.*Mosolyog biztatóan.*
-Nagyon helyes. Én mondjuk vétkezem egy kicsit.*Kuncogja el magát, s már lebeg is feléjük a cukortartó. Immár ő is leül, az egyik közeli fotelt választja, amelytől még kényelmesen eléri a dohányzóasztalkát is.*
-Ó, hát már hosszú-hosszú évek óta.*Mosolyodik el, furán hangozhat, hisz csupán harminc körülinek látszik. De mint tudjuk, a látszat nagyon gyakran csal, pláne a mágusok világában. Közben egy szűk kanálkával tesz a cukorból, majd kézbe véve a bögrét, a fotelben hátradőlve kavargatja a még mindig gőzölgő italt.*
-Még a régi időben is tanítottam pár évet, aztán ugyebár pár évtizedre bezárta kapuit a létesítmény. Jonathan aztán évekkel ezelőtt ismét megnyitotta kapuit. Az első évet hagytam ki csupán, azt hiszem, de a következő tanévben már újra itt voltam.*Mesélni legalább annyit tud, mint csacsogni.*

*Halkan felnevetek második mondatán, majd figyelmesen hallgatom végig, miközben számhoz emelem a bögrét. Csak akkor jutok el addig hogy majdnem ráköpöm az italt, mikor arról mesél, mennyi ideje tanít itt. Szavaiból kivéve már régóta, pedig Maga csak 30 év körülinek, meglehetősen fiatalnak néz ki. Sőt, szerintem letagadhatna 6 évet ebből a korból.*

-No, hát azért vigyázz ám, meg ne fulladj!*Nevet fel jóízűen a lány reakcióján. Még mesél picit, főként a Coxtonról, az itteni emberekről, a tájról, a mágikus lényeiről, melyeket itt, a birtokon tartanak, aztán ha elfogyott a tea, visszakíséri lányt a szobájába, hisz már későre jár az idő, ideje nyugovóra térnie.
Mikor visszatér, pár pálcamozdulattal elmosogat, aztán ő is inkább aludni tér, úgy dönt, a kijavításra váró házik elérnek másnapig.*

*A suli története annyira nem köt le, bár az ahogyan a tájról és a környéken élő mágikus lényekről mesél, picivel jobban felélénkülök.Szeretek a természetről, különféle élőlényekről vagy növényekről beszélgetni, vagy csak egy helyről, mondjuk egy völgyről, egy erdőről... Mikor aztán elfogy a tea, felállunk, s a tanár kíséretével visszamegyek szobámba. Mosolyogva köszönök el tőle, majd bezárom az ajtót, nekidöntöm a hátam, mentén pedig lassanként lecsúszom a földre. Nagyon furcsának találom azt a helyzetet, amikor arról kérdezem mióta tanít itt, aztán megkapom rá a bizarr választ. Hogy taníthat évtizedek óta, ha amúgy meg fiatal? Lehet a látszat csalna? Lehet, csak én vagyok agyilag fáradt? Az utóbbiban hiszek, elvégre késő van, de én még mindig fent vagyok, holott aludnom kéne. Hulla vagyok, aludnom kell, teszek is ezért. Elgondolkodom, hagyva, hogy sós, kövér könnycseppek gördüljenek le arcomon, miközben a velem szembe lévő ablakot bámulom. A sötétségbe nézek, a zokogás pedig egyre jobban úrrá lesz rajtam. Zavartnak érzem magam. Az az ember ott nem is tudja, milyen őrült vagyok, csak az igazgató, ha csak nem mesélt már rólam személyesen néhány kollégájának - már pedig az emberek pletykásak, még akkor is, ha csak részben azok, vagy emberszerű lénynek tűnnek csupán. Mindegy, komolyan nem izgat ez a része, de az annál inkább, hogy nem tudom, hogyan kéne viselkednem. Megőrjít a gondolat, hogy nincs még barátom, Tarat is még inkább ismerősnek nevezem, mintsem barátnak, bár már nem áll messze tőle. Apám sincs, csak egy anyám, akit az sem érdekelne, ha itt pusztulnék meg! Felállok és visszafojtott zokogásommal a párnámhoz rohanok, hogy arra borulva adjak ki magamból mindent. Mégsem vagyok ma a legjobb formámban.*

*Alexa sétál a folyosón.Reméli hogy meglátj Teofana Enescu tanárnőt.
Kérdezni szeretne tőle valami nagyon fontosat.*

*Alexa végre meg látta a tanárnő szobályát.Oda siet és bekopog.*

*Ma reggel küldtem egy Hollót Teofona professzornak, hogy rá ér-e. Szeretnék vele beszélni, mert van néhány dolog amit el kéne rendeznem. Hamarosan itt a bátyám halálának ötödik évfordulója. A levélben mondjuk nem állt sok. Lényegében annyi hogy mikor tudnánk beszélni. Bár még magam sem tudom mi lenne a helyes. Félek visszamenni Japánba de a testvérem temetése óta nem voltam ott. Remélem majd tud segíteni a tanárnő. Neki talán el tudom majd magyarázni a helyzetet. Megbízhatónak és kedvesnek látszik.*

*A délelőtt folyamán nem sok tennivalója akadt, volt egy dupla órája a hatodikosokkal, egy érettségi felkészítő pedig a hetedévesekkel, így mikor megkapta Tara levelét, hogy időpontot egyeztessen Teofanaval, rögtön válaszolt is a lánynak, hogy a nap folyamán bármikor jöhet, mert itthon lesz. Jelenleg is a szobájában tartózkodik, a kanapén csücsül, mézes kekszet majszolgat és finom vaniliás teát kortyolgat. A szobában kellemes meleg van, a kandallóból meleg, pattogó hangok áradnak, az egész szobát betölti a vanília és a méz édeskés illata.*