~Látszik, hogy egy ideje együtt vagyunk!~ *könyvelem el magamban, amikor szembesülök a meglepődöttségével. Azután egy kicsivel, hogy megismertem, már akkor sejtettem, hogy makacs, és ez alól hazudnék, ha kivételnek vallanám magam. Én is az vagyok, s sokszor meggondolatlan, azt hiszem egy remek közös pontunk. Néha azért nyugodtabb lenne a lelkiismeretem, ha lenne annyira az, máskülönben ha ledobja a ló, és esetleg súlyosabb sérülést szerez amiről még nem is tud, akkor akár meg is halhat, én akkor nem tudom, mit tennék magammal. Nekem fontos, hogy boldog legyen, hogy egészséges maradjon, és hogy persze éljen.*
- Hmm, világos Duzzogi! *nevetek fel ismét, majd megpuszilom a homlokát* - Külön olvasó szemüveg? Az bizony hasznos, főleg, ha nem a sötétben használod majd.
