Kastély felé vezető ösvény

*Kicsit elgondolkodott mielőtt válaszolt*-Talán palota hátsókertje.* mondta kicsit mosolyogva.
-A bátyámmal sokat játszottunk ott mikor kicsi voltam.* mondta és újra az égre pillantott.

-Én a London Eye-t szeretem a legjobban, onnan az egész város látható, imádom a panorámáját!*S milyen rég volt ott utoljára! Nagyon úgy tűnik, hogy a következő időben ismét benéz egy újabb út a szigetországba.*
-Ezek szerint testvéred is van?*Kérdez vissza mosolyogva.*
-Csak ő vagy vannak többen is?

-Ő csak volt. *mondta és lehajtotta a fejét. Nem tudta mit tegyen.*
-És neked vanak testvéreid? És honnan jöttél?*kérdezte hogy terelje a szót.*

-Ó, sajnálom.*Halkítja le kissé a hangját.*
-Nekem csak mostohatestvéreim vannak, de mióta itt élek, nem igazán tartom velük a kapcsolatot, ők muglik.*Ahogy nevelőszüleivel sem tartja már.*
-Magyarországon nevelkedtem, egészen addig, amíg az apám nem talált rám, és hozott ide magával. Ez hat évvel ezelőtt történt. Azóta a Coxton az otthonom.*Bizony, itt van télen-nyáron, szünidőtől függetlenül.*
-Későre jár, lassan ideje bemenni. Ugye tudod, hogy kijárási tilalom van este 10 után?*Kérdi mosolyogva a lányt.*
-Persze, a Panagan Klubhelyiségben bármeddig maradhatsz, de 10 után ha egy tanár vagy prefektus elkap kint lófrálni, büntetőmunkát sózhat rád.*A pontlevonást inkább nem is említi.*
-Amúgy is hideg van már kint, még a végén megfázol.*Mosolyog a lánykára. Ő maga nem fél, szórt magára védő bűbájt.*

-Akkor most bajban vagyok mivel te is prefektus vagy.*mondta mosolyogt*
-Jó éjszakát és remélem még találkozunk.*mosolygot tovább.

*Tara megjegyzésére felnevet.*
-Mondjuk úgy, bajban lennél, ah most találnék rád, de jelenleg az én felügyeletem alatt vagy. Így ha megengeded, visszakísérlek a Kastélyba.*Persze, minden szabályt ki lehet kerülni meg magyarázni, ezt is. Feláll a padról, s kezét nyújtja az elsős lány irányába, hogy őt is felhúzza, aztán ha minden igaz, valóban elkíséri a Panagan Toronyig.*
-Jó éjt neked is, örülök, hogy megismerhettelek!*Köszön el a lánytól, aztán meg sem áll az elsőig.*

*Kicsit kuncogott ő is majd elfogadta a segitséget. Elkísérte a Panagan toronyig majd elindult hogy pihenjen.*

*Rufus megérkezett. Az angol srác vonata most futott be és ő örömmel szállt le róla, hisz végre beteljesedett a legnagyobb álma, azzal, hogy felvették a Coxtonba. Bőröndével együtt a vasútállomástól lassan, mosollyal az arcán elindult a kastély felé egy ösvényen. Útközben néha megállt, hogy megnézhesse a tájat, ami a jó időnek köszönhetően gyönyörű pompában ragyog. És a legszebb a természet hangja, a madarak énekei életet visznek a tájba, és a napfénynek köszönhetően a fák lombkoronái életre kelnek. Egy Angliából származó fiatalnak, aki egész életében csak a szmogot, a város zaját érzékelhette, szinte felfrissülés, hogy itt lehet mindentől messze. Mivel ő azt hitt, hogy hűvös lesz, ezért még a vonaton leszállás előtt felvette piros felsőjét amit még születésnapjára kapott szüleitől, és alá egy fehér pólót, meg egy hosszú farmernadrágot. Elég érdekesen nézz ki, hisz minden normális ember ilyen melegben egy rövidnadrágot és egy pólót vesz fel, az emberek azt hihetik róla, hogy Alaszkából vagy az Északi-sarkról jött. Megunta a sok sétát, ezért inkább megállt az egyik fánál és leült az árnyékába, folyik róla a víz, de ő nem hajlandó levenni a felsőjét, inkább vár valakit aki majd bevezeti őt az iskolába.*
~Le kéne vennem ezt a pulcsit, hülyének fognak tartani, de mi van akkor, ha a kastélyban meg hűvös van, és ha most itt leveszem a pulóveremet, akkor odabent megfogok fagyni. Áh, inkább csak lehúzom a cipzárt.~*Miközben önmagában megvitatja ezt a nehéz kérdést, addig a repkedő madarakat nézi és reméli, hogy valaki csak észreveszi őt, mert nem szívesen üldögélne itt szeptemberig, a tanévnyitóig.*

[délután]

*Az apja szólt, hogy új diák érkezik és jó lenne kimenni érte, így ahelyett, hogy a napot Jenny-vel töltené, most az állomásra baktat. Igen ám, de még a Birtokon, az ösvény közelében megpillant egy fiút. Elég idegennek tűnik, biztos Soma biztos benne, hogy ez az a srác, akiért Jonathan küldte.*
-Helló! Hoult?*Lép közelebb a fiúhoz. Közben hunyorít is, hiszen a nap pont a szemébe süt. Öltözködését tekintve igazán nyárira vette a figurát, fehér-lila csíkos rövid ujjú ing, farmer rövid nadrág és papucs teszi ki, jelvénye a bal mellére kitűzve.*

*Rufus figyelmesen nézi ahogy madarak a feje felett repkednek és "beszélgetnek" egymással, majd ekkor egy srác lép hozzá és bemutatkozik neki. Rufus ettől a lépéstől egy kicsit megijedt, hisz észre se vette, hogy valaki közeledik hozzá és elég váratlanul érte őt ez a bemutatkozás, de nagy levegőt vett fel állt a földről és ő is bemutatkozott Somának.*
-Helló! Igen, Rufus Hoult vagyok, most érkeztem ide. Remélem nem probléma, hogy idáig jöttem, nem tudtam, hogy ide kell jönnöm vagy a vasútállomáson kell várakoznom, ezért, inkább elindultam a kastély felé.*Meséli kicsit izgatottan Somának az ide útját.*
-Szép az idő, gondolom most inkább máshol lennél, és sajnálom, hogy ilyen melegben miattam ide kellett jönnöd, de csak két vonatot találtam ami egyenesen idehozz és az egyik reggel indult amivel én jöttem a másik meg délután, de az csak késő este ért volna ide és azt gondoltam, hogy késő este nem szívesen vezetnek be a kastélyba, meg nekem se lett volna biztonságos. Így is sok érdekes figurával találkoztam a vonatút alatt, akikkel este nem szívesen találkoztam volna.*Taglalja részletesen a mai napját, majd észbe kap, hisz ha ő lenne Soma helyében nem szívesen hallgatna vagyis pontosabban nem érdekelné, hogy hogyan került ide az új elsős diák.*
-Amúgy, ha nem lenne nagy probléma, akkor megkérhetnélek téged arra, hogy Rufusnak szólíts? A családnevemre nem szívesen hallgatok.*Hát igen, Rufusról tudni kell, hogy utálja a családnevét és ki is lehetne kergetni a világból, azzal, hogy valaki Houltnak szólítja őt.*

[délután]

*Szóval csak jól gondolta, az új elsőssel futott össze. Azért az meglepi, hogy idáig eltalált, a legtöbben eltévednének Troxián, aztán kereshetné a Két Góéban őket.*
-Örvendek. Én Péterfy Soma vagyok, a prefektusod.*Mutatkozik be ő is a srácnak. A részletekkel, miszerint tanársegéd is, illetve az ő apja az igazgató, nem untatja a fiút, hamarosan úgyis megtudja iskolatársaitól.*
-Semmi gond, ez a dolgom.*Bólint. Aztán felnéz az égre, egy felhő sincs sehol. Hét ágra süt a nap és borzasztó meleg van.*
-Ha nem jöttem volna ki, most bizonyára Troxián söröznék vagy a Kastély egy eldugott részén készülnék a vizsgákra, szóval semmi olyan, amit máskor ne tehetnék meg.*Jegyzi meg a fiú feltevésére. Nyugtatásnak szánta, hogy ő bizony nem húzta át Soma mai terveit. Pedig de, valamilyen szinten ezt tette, de nem hal bele, lesz még holnap is nap.*
-Na igen, akadnak fura szerzetek, főleg mióta a Testvériség tagjai visszaköltöztek.*Ebben teljesen igaza van Rufusnak, ő sem repesne az örömtől, ha az elsőseik késő este egyedül mászkálnának a Birtokon kívül.*
-Rendben, nekem jó a Rufus is, de biztos lehetsz benne, hogy akad majd néhány tanár, aki a vezetékneveden fog szólítani.*Szólal meg, hangjából együttérzés hallatszik. Pontosan tudja, mit érez a fiú, ú is ugyanígy van, ha valamelyik tanára a poén kedvéért Coxtonnak szólítja. Nem hiába nem használja ezt a nevet, jól el van ő a Péterfy-vel is!*
-Na és mesélj Rufus, honnan érkeztél hozzánk?*Érdeklődik, miközben megindul az iskola irányába, s fejével int a másiknak, hogy kövesse.*

-Örülök Soma.*Mosolyog a srácra, elsőre szimpatikusnak tűnik Rufus számára.*
-Még mindig tartanak a vizsgák? Én azt hittem, hogy már mindenki nyári szüneten van, és lelkiekben felkészülnek a tanévnyitóra, ami sok diák szerint a legszomorúbb és legrosszabb nap a hosszú nyári vakáció után. Mondjuk ez érthető, de őszintén szólva én mindig örültem annak, hogy újra elkezdődik az iskola, mert akkor ismét találkozhattam barátaimmal és jött egy újabb év amiben sok érdekes dolgot tanulhattam. Mielőtt még idekerültem azelőtt egy katolikus suliba jártam. Anyámék ragaszkodtak hozzá, hogy katolikus iskolába járjak testvéreimmel, mert az állami intézményeknek a véleményük szerint rossz a hírnevük, ezzel szemben a katolikus iskolákban a diákokat erkölcsileg jó emberekké nevelik és sok tudást adnak át nekik. Ez tényleg így volt, nagyon kemény volt a követelményi rendszerük, de sokat tanultam és megtanították, hogyan kell viselkednem. Tudod az én anyukám egyetemi tanár, apám pedig orvos, így sok szabadidejük nem volt ránk. Reggelente anyám elkísért minket a suliba és délután meg hazavitt, aztán vacsorát csinált mi meg tanultunk, vacsora után pedig aludni mentünk és ez minden hétköznap így volt. Egyedül hétvégén volt együtt a család, ahol beszélgethettünk, bár akkor se mindig, mert apámnak mivel sebész főorvos sokszor kellett bemennie, a hét napból hatot végig dolgozott és csak este vagy korán reggel találkoztunk vele, de amikor nem a kórházban volt, akkor minden szabadidejét velünk töltötte. Szeret minket, és ezt csak azért mondtam múlt időben, mert én most itt vagyok a családomtól távol.*Meséli Somának, egy kis szomorúsággal a hangjában, de jó érzés volt felidéznie a régi közös családi hétvégéket.*
-Az nem baj, tanároknak úgy se fogok szólni, hogy Rufusnak hívjanak, de a diáktársaimtól nem szívesen hallom vissza a családnevemet, az olyan mintha magáznának és én utálom, ha valaki magáz, hisz attól olyan érzésem van, mintha már egy öreg róka lennék.*Mondja a prefektusnak, remélve, hogy megérti majd ezáltal a problémáját.*
-Londonból jöttem. Az Nagy-Britannia fővárosa, zajlik ott az élet. Sok régi épület, templom található ott és jó nagy történelemmel rendelkezik. A turisták kedvenc városa, mindenki a palota és a királynő miatt látogatja a várost. Szeretem, bár most jó érzés kiszabadulni onnan, távol a város zajától, a szmogtól meg minden mástól. Végre itt nyugalom és béke honol. És te honnan jöttél, ha szabad kérdeznem?*Teszi fel a kérdést, majd elindul Soma után bőröndével a kezében.*

[délután]

*Meglepi ez a hirtelen jött szóáradat, ami Rufusból tör elő, de csendben tűri és hallgatja. Sőt, valahol legbelül még picit irigyli is, az ő családi élete sosem volt ilyen csodás. Mert Soma szerint csodás ez, még ha Rufus nem is éppen így látja. Már épp azt is megkérdezné, miért beszél múlt időben, de a srác úgy látszik, olvas az arcáról, hisz még azelőtt válaszol, hogy a kérdés elhagyta volna Soma száját.*
-Á. Értelek. Mindenesetre örülhetsz, hogy ilyen körülmények között nőttél fel. persze, ez itt teljesen más lesz, hisz távol leszel a szüleidtől, és a nevelők szerepét is a tanáraid fogják betölteni.*Mosolyodik el.*
-Itt, a Coxtonban kicsit másképp vannak a dolgok, a vizsgaidőszak csak most, jövő héten fog elkezdődni. Ez a hetedévesek számára egyben az érettségi időszaka is lesz.*Magyaráz. Jövőre már neki is érettségiznie kell majd. Addig meg el kell döntenie, merre tovább. nehéz dió lesz.*
-Igen, tudom, hogy hol van London.*Bólogat hatalmas vigyorral.*-Tájrajz tanársegéd vagyok, a másodikosokat idén is vittem oda kirándulni.*Ad magyarázatot a talán picit öntelt mosolyára.*
-Én inkább a London Eye-ért rajongok, de persze a palota se rossz.*Bólogat. Meg ugyebár ott van a nem túl távoli Stonehange. Az is egy szép darab.*
-Ó, hát az én sztorim picivel bonyolultabb. Sokáig Magyarországon nevelkedtem, de már hat éve a Coxton az otthonom.*Ő nem mesél olyan hosszan, mint az imént háztársa, nem is igazán szeret erről beszélni, de ha már kérdezték, ennyit igazán elárulhatott magáról.*
-Amúgy miért pont a Coxton, ha nem sértelek emg a kérdéssel?*Érdeklődik, miközben lassan elérik az Kastély bejáratát.*

-Nem hiszem, hogy a tanároknak itt annyi szabadidejük lenne, hogy nevelők legyenek. Szerintem örülnek, ha leadják az órákat és utána pihenhetnek, bár nem tudom, hogy működik itt az élet a Coxtonban, de mindenhol máshol ez a helyzet, így gondolom itt sincs nagy eltérés.*Fejti ki véleményét Soma válaszával kapcsolatban.*
-És te hetedik évfolyamos vagy?*Teszi fel kíváncsian a kérdést, hisz Somára nézve elég nagy a valószínűsége annak, hogy már az érettségi közelében jár.*
-Tanársegéd vagy? Az jó, akkor gondolom szereted a tájrajzot. És, hogy tetszett a másodikosoknak London?*teszi fel kíváncsian a kérdést, végül is a szülővárosáról beszélgetnek és érdekli, hogy hogyan látják a turisták Londont.*
-Hat éve itt laksz? Akkor már ismersz mindenkit és mindent itt a kastélyban, gondolom én. És milyen itt az élet.*Egy újabb kíváncsiskodó kérdés, Soma bizonyára már unhatja a Rufus kíváncsiskodását.*
-Mert sok jót hallottam az iskoláról, és egyik haverom is még nagyon régen idejárt. Ő mesélt nekem az ittlétről, és ő ajánlotta a sulit. Te miért ezt az iskolát választottad?*Rufus válaszolt a kérdésre, de érdekli, hogy Soma miért ezt az iskolát választotta, bizonyára nyomós oka lehet rá. A beszélgetés közben egyre közelebb érnek a kastély bejáratához, ezért természetesen egyre hatalmasabbnak látszik az épület.*

*Az új kolleginával, RNI tanárral és egyben Lupiatto HVvel együtt érkezik meg a Coxton Birtok határába.*
-Megérkeztünk. Innen már hazai pályán vagyunk.*Jegyzi meg nevetve.*
-Én mondtam, hogy nem gondolnád.*Hangja csak úgy csilingel.*
-Ó igen, az idei tanévtől tért vissza, de nem vállalt el túl sok órát. Egyedül nevelni az ikreket nem a legkönnyebb dolog, így a házvezető posztot nem is vette vissza.*Csacsog. Egy biztos, ha a Coxton-béli pletykákra kíváncsi az ember, Teonál egészen jó helyen jár!*
-Ó, én csak jót tudok mondani róluk! Imádom az összeset, egytől egyig! Persze, vannak problémásabbak is, ők több odafigyelést igényelnek, de jó gyermekek mind.*Nem is lenne képes mást mondani a gyermekeiről, ahogy ő szokta nevezni a nebulókat.*

*Figyeli és jegyzi az utat, hogy ne sokszor tévedjen el a kastély felé menet, bár ez az első időkben úgyis az lesz az egyik feladata, hogy megjegyezze, mi hol van. Körbenéz az ösvényen, és már látja a kastélyt is, amit csillogó szemekkel figyel.*
- Na és mondd csak, mennyi az a sok év?
*Kíváncsiskodik kedvesen, majd azért egy picit elkomolyodik a hírek hallatán.*
- Egyedül? Nocsak, úgy tényleg nem könnyű, egyik barátnőm is úgy neveli a két gyermekét, bár ők nem ikrek, a kettők között három év van.
*Felnevet az utolsó mondatokat hallva.*
- Akkor nagyon jól érzed itt magad, ahogy a szavaidból kitűnik. Mondd csak, véletlenül nem tudod a Lupiatto prefektusának a nevét? Meg kell keresnem, hogy átbeszéljük a feladatokat, és egyszerűbb téged kérdezni, mint azt a sok-sok papírt átnyálazni.
*Vág egy kissé szenvedő arcot, de az arcán látszik, hogy ez nem komoly, csak viccelődik.*

-Nagyon gyönyörűek ezek a csillogó rúnák a bőröndöd oldalán!*Jegyzi meg mosolyogva, ezúttal a témát is terelve.*
-Szerencsére azért nincs teljesen egyedül, Jonathan és Caterina is sokat segít a kicsik ellátásában. Illetve mi, a kollégák is.*Mosolyodik el. Való igaz, már ő maga is vigyázott párszor a kis lurkókra, szeretni való kis csöppség mindkettő.*
-Helyes megállapítás, valóban nagyon szeretem itt.*Szélesedik ki mosolya.*-Ó, hát persze! Péterfy Soma. Most végzős, már vagy négy-öt éve prefektus és öt éve tanársegéd. Amúgy az igazgató fia. rendes gyerek, bár a Coxtonok makacs és önfejű természetét ő is örökölte.*Neveti el magát. Na igen, néha elég elviselhetetlenek tudnak lenni, erről messze földön híres a família.*

- Köszönöm, bár nemcsak a csillogás miatt vannak rajta, hanem ezekkel a rúnákkal nagyjából ugyanazt a hatást érem el, mint a tértágító és a súlykönnyítő bűbájokkal, csak több munkával jár felrajzolni, bár azért a hatása erősebb.
*Mosolyodik el, észreveszi azért a terelést, de nem firtatja tovább azt a kérdést, és figyelemmel hallgatja a kollégáját.*
- Ez érthető, ott segítünk egymásnak, ahol tudunk, ezt azért hiányoltam a régi iskolában, ahol tanítottam, annak azért örülök, hogy itt ez így megy. Szóval Soma. Na és hogy látod, meg vannak elégedve vele a háztársai? Nem mintha le akarnám őt cserélni, félre ne értsd, csak kíváncsiskodom, hogy azért már most egy kicsit képben legyek. Makacsság és önfejűség? Hm, ezek rám is igazak. Na és neked van valamilyen rokonod itt, az iskolában?

-Igen, azt gondoltam, hogy nem csak azt a célt szolgálják, hogy a sötétben is megtaláld.*Jegyzi meg mosolyogva. valamikor ő is tanult ám rúnákat. Persze, sosem merült el túlzottan benne, szíve már akkor is a mágikus lények felé húzta, de alapismeretei azért vannak ebből a tárgyból is.*
-Mi itt olyanok vagyunk, mint egy hatalmas család.*Fűzi még hozzá. Valóban, ez igazán értékelendő az itteni vezetésben, alkalmazottakban, diákokban. Összetartó egy banda.*
-Szerintem szeretik és tisztelik úgy a kisebbek, mint a vele egy korosztályban lévők. Nem emlékszem, hogy valaha gond lett volna vele.*Válaszol Analisa kérdésére pár másodpercnyi gondolkodás után.*

- Az se árt néha, miután képes vagyok arra, hogy néha csatatérre változtassam még mindig sajnos a szobámat, így általában keresztül is tudok nézni rajta.
*Mosolyog fejet csóválva, ahogy tovább sétálnak.*
- Igen, ez egy nagyon jó hír, én is igyekszem hamar ebbe a közösségbe beilleszkedni. Na és mondd csak, lesz most valamilyen program az iskolában mostanában, amiről érdemes tudnom?
*Kíváncsiskodik tovább, de azért figyeli is, amit mond kolléganője.*
- Értem, akkor ez nagyon jó hír. Mióta tanítasz úgy egyébként, nem csak ezt az iskolát beleértve?

-Hidd el, nem csak te! gyakran az én szobám is úgy néz ki.*Legyint mosolyogva, jelezve, hogy nem nagy probléma, másnál is előforduló állapot.*
-Ó igen, kettő is. Az egyik egy halloweeni rendezvény lesz. Erről egyelőre nem sokat tudok. A másik a gólyák hete, ami valószínűleg november első heteiben lesz megszervezve, vagy október utolsó hetében. Még ez sem teljesen tisztázott, de a prefektusok már dolgoznak rajta. Az egyetlen biztos, hogy a gólyahét egy hétvégi kirándulással fog végződni.*Vázolja a következő pár hét eseményeit a várható programokkal együtt.*
-De ha ez megnyugtat, nagyon úgy tűnik, hogy hosszú évek óta először a te házad vezeti a Házkupáért folyó versenyt.*Jegyzi meg még mindig nevetve.*

- Akkor jó, bár ha mi ilyenek vagyunk, akkor ne csodálkozzunk, ha a gyerekek szobája is hasonlóan néz ki esetenként.
*Csóválja meg a fejét, ilyen esetekben ő sosem szól, nekik kell benne élniük, úgy tudják, hogy mit akarnak és hogyan, bár hallott már olyan esetekről, hogy az adott házvezető rendszeresen ellenőrizte a rendet és a tisztaságot, ő ezt sose fogja bevezetni. Megcsillan a programokra a szeme, ez már jól kezdődik.*
- Hm, a Halloweent mindig is szerettem, gólyahéten meg még nem voltam, csak egy-két mugli ismerősömtől hallottam, az egyetemeken és főiskolákon ez bevett szokás. Nocsak, akkor a gyerekeket ezért külön dicséret illeti, hogy ilyen jól dolgoztak. Sok volt az olyan diák, akinek nem sikerült átmennie a mostani vizsgákon?

-Amúgy már több mint 120 éve tanítok. Legnagyobb részét eme iskola falai között.*Válaszol a nő egy előző kérdésére.*
-A Halloween mindig jó móka.*Neveti el magát. Valóban az! Beöltözni, édességet szedni, csupa-csupa olyan dolog, melyért, kora ellenére is,még indig rajong.*
-Igen. Ezt csak nemrég vezették be, valóban könnyebb lehet a gólyáknak, ha lesz egy hét, ami csak róluk szól. Könnyebben belerázódhatnak a dolgokba.*Bólogat nagy bőszen.*
-Akadtak. Főleg az első- és második évfolyamon. A végzőseink szerencsére nagyon jól szerepeltek, magasabb volt az átmenési arány, mint 95 százalék.*Újságolja nagy büszkén új kollégájának.*

*Ajkai kissé elnyílnak, ahogy hallja, mennyi ideje tanít a nő, gyors fejszámolást követően, ahogy a legfiatalabb életkorral számít, azzal is nagyon sok év van a nő mögött.*
- Az szép. Ha sokat kíváncsiskodom, állíts le, de milyen a származásod? Ezzel az életkorral aligha hiszem, hogy csak sima mágus lennél.
*Ahogy hallja a nő rajongását a Halloweenről, kuncogni kezd.*
- Akkor nálad jó dolguk van a beöltöző gyerekeknek. Tényleg nagyon szép ez a százalékos arány, a kicsik meg belejönnek majd a tanulásba, ettől nem hiszem, hogy nagyon kell tartanunk. És mit látsz, merre szoktak a végzősök elhelyezkedni? Inkább dolgoznak valahol vagy továbbtanulnak?

-Semmi gond, megszoktam már a hasonló reakciót.*Legyint ismét apró kacsóival, fülig érő szájjal.*
-Negyedvér vámpír, de nem a napralép-porrásül fajtából.*Na igen, szerencséje volt, legalábbis ő mindig is annak tartotta, hogy nem folydogált felmenőiben annyira erős vámpírvér, hogy átváltozása után már ne tudjon kilépni a napfényre. Imádja a napot, a fényességet, belebetegedett volna, ha le kell róla mondania.*
-Ó igen, nagyon sok édességgel szoktam felszerelkezni.*A kicsik csak bírják őket eltenni, majd felfalni. Afrodita meg másnap kezelni a ok elcsapott gyomrot.*
-Valóban belejönnek még. Nekik még új ez a rendszer, nem csoda, hogy egyelőre még nem igazán tudják, hogy hogyan kéne tanulni.*Valóban nem lehet egy könnyű dolguk.*
-Ez eléggé változó. van aki rögtön dolgozni megy, van, aki csak egy vagy két évet dolgozik, aztán ismét iskolapadba ül, de nagyon sokan mennek rögtön egyetemre is.*Válaszol Analisa kérdésére.*