Tornacsarnok

- Jesszus! *kiálltok fel. Majd pár perc múlva folytatom.* Tudod, ha egy családtagunkat veszítjük el azt soha nem könnyű elfelejteni. De egy idő után, már nem fáj annyira. Egyeseknek ezt könnyű felfogni, és elfogadják pár nap alatt. De megint másoknak, évekbe telik ezt elfogadni. Na, de nem akarom még jobban lelombozni a hangulatodat. *mondom, majd előhúzok a zsebemből egy pakli jóskártyát, és felmutatom.* Akarsz játszani?

-Nekem nehéz és kész.*mondom ahogy sóhajtok egyet. Majd a kártyapaklira nézek.*
-Jajj csak ne jósolj! Attól a hajam is égnek áll.*mondom ahogy felülök. Majd nagyot nyújtózva fölkelek és a felemás korláthoz lépjek, és folytassam az edzést.*

- Nem szereted a jövőt? *kérdem tőle* Eddig nem is vettem észre, hogy mindenben ilyen negatív vagy. Na jó én léptem! További jó edzést! Azonban egy kérdés: mit fogysz majd csinálni az "üggyel"? Ja és egy jó tanács: vigyázz magadra! *mondom. Felállok, és elindulok az ajtó felé, még visszatekintek rá, majd kilépek az ajtón.*

-Nem az hogy nem szeretem. Csak nem érzem szükségét hogy tudjam mi lesz.*vonok vállat. Majd folytatom az edzést. *
-Még nem tudom és köszi.*mondom ahogy fellendülök. Most a legjobban az edzés tud lefoglalni.*

// Fagyunk, mert user már alszik el a gép előtt. :O Bocsi. xD Köszöntem a mai játékot! Remélem, mihamarabb tudunk olvadni!
Szia és szép álmokat! //

[olvadunk, nov. 5. este]

-Jól van, akkor menjünk!*Kissé fel is pörög az ötlettől, talán még azt is sikerült elfelejtenie, hogy ő bizony ám nagyon is éhes. Míg a termet szeli át, módszeresen szabadul meg meleg kapucnis pólójától, mely egy fehér atlétát rejt maga alatt. Így már mindjárt másabb, a tornászás is könnyebben és kényelmesebben fog menni.*
-Bemelegítésként két kör?*Bár nem az a sportos alkat, azért nem esett ő maga sem a fejére, bemelegítés nélkül nem fog tornászni, így ha Toma is benne van,már meg is indul. Nem viszi túlzásba a dolgot, jó nyugis tempóban futja le a köreit, úgysem atlétának készül, s még csak stopperrel sem kell mérni az idejét, akkor meg minek sietné el?*
-Én azt hiszem, csinálok pár hasizmot, aztán kipróbálom a bakot.*Bök fejével a felszerelés irányába.*
-Még jó, hogy sem Campbell, sem Morgan nincsenek itt, különben ők jól kifullasztanának! Mindegyik sport óra felér egy kínzásos edzéssel!*Csóválja meg panaszosan a fejét. Nem ez a két férfi a kedvenc tanára, ez tény év való.*

[nov. 5. este]

*Toma majdnem egy egész körrel előzi meg, így kell egy kicsit várnia, mire Cas is beéri. Srácunk előre hajolva, térdeire támaszkodva, néz fel évfolyamtársára.*
-Szerintem arra lesznek, a szertár ajtaja mellett a polcra felpakolva. Mindig kint szoktak hagyni párat.*Bök fejével az említett rész irányába. Ő inkább nem próbálkozik meg a kosárra dobással sem, azon kevesek közé tartozik, akik tényleg nem értenek a sportokhoz, a kosarazás, foci nagyon nem az ő asztala. Így inkább egy izolírra lefeküdve kezd bele a hasizom gyakorlatokba, de amint az várható volt, sokra nem viszi, a tizedik már alig megy neki, de végül csak kinyög valahogy tizenöt darabot. Itt viszont valóban leáll, s felkönyökölve figyeli, ahogy Toma dobogat.*
-Az összes nem, vannak jó fej tanárok is. De a sportoktatók egyike sem tartozik ebbe a kategóriába.*Von száj húzva vállat.*
-Gyakran szoktál kosarazni?*Érdeklődik, miközben még mindig a földön piheni ki az előző fáradalmakat.*

[nov. 05.]

*Csodálattal nézi végig Toma kosarait. Egyszerűen hihetetlennek tartja, hogy valaki ilyen jól beletaláljon a hálóba!*
-Hogy is mondják ezt, szűz?*Kérdi bizonytalanul az egyik kosár után. Soma szokott valami hasonlókat mondani, mikor Gavrillal egy-egy meccset ebszélnek meg.*
-Hogy én?*Vigyorodik el.*-Én kérlek szépen, sehogy sem állok. Inkább ülök és figyelem, hogy mások hogy játsszák. Szerintem ön- és közveszélyes, ha az én kezembe, vagy a lábam közelébe labda kerül.*Neveti el magát.*
-És azóta nem is játszottál egyáltalán?*Csodálkozik. Ő bizony nehezen tudná megállni, hogy olyan sokáig ne ragadjon tollat és ne írjon valamit, másrészről meg nagyon ügyesen dobált a srác, már amennyire laikus szemmel az ilyesmit meg lehet állapítani. vagy ki tudja, lehet, hogy a kosarazás is olyan, mint a biciklizés, ha egyszer megtanulta az ember, sosem fogja elfelejteni, még akkor sem, ha évekig nem gyakorolja.*

[nov. 05.]

-Mindegy is.*Von vállat, igazán nem csinál abból problémát, hogy most nem tudják a pontos kifejezést, azért annyira nem érdekli a dolog. Ha pedig egyszer mégis óriási késztetést fog érezni, hogy utána járjon, hát kifaggatja Somát vagy Gavrilt, ők úgyis okosabbak ezen a téren, mint Cas.*
-Attól tartok, az a meccs sem a közeljövőben fog zajlani.*Vigyorodik el. Sőt, abban is biztos, hogy eleve nem is ebben az életben, ugyanis kizárt, hogy ő valaha is normálisan megtanuljon a labdával bánni.*
-Ez nagyszerű ötlet!*Vidul fel ismét, s azonnal fel is pattan a földről, a bakugráshoz már ő sem ragaszkodik, a hasprés épp elég kínszenvedés volt ma estére.*
-Akkor irány a konyha?*Kérdi csillogó szemekkel. Ennyit arról, hogy sikerült megfeledkeznie a korgó gyomráról.*

*Nagyot sóhajtva lépek a tornacsarnokba. Melegítő felsőm cipzárja csak félig van felhúzva. Agyar az egyik padhoz húzódik én meg az egyik rúdnál kezdek húzóckodni. Szándékosan nem figyelek a lányva. Valahogy nem bírom a stílusát. Túl arogáns. Legalább is számomra annak tűnik. *

*Továbbra sem foglalkozom vele túlzottan. Mikor végzem leülök a padra hogy kifújam magam. Nincs túl sok edzésre szükségem a majdnem egész napos munka mellett.*
-Szevasz.*köszönök vissza bár elég bunkó a stílusom. Nem tehetek róla ilyen vagyok.*

*Megáll mellettem mire Agyar halk morgásba kezd. A lábamat úgy helyezem hogy ne tudjon támadni. *
-Nem nincs baj. *mondom halkan. Nem vagyok beszédes kedvemben. Ritkán állok szóba másokkal. Cera az egyik kivétel. *
-JÓl van. *válaszolom.*

*Álmosan baktatok a tornacsarnok felé. Sokat lógok a könyvtárban és az éjszakám nagyrészét is ott töltöttem még egy őrdémon ki nem paterolt. Mivel kint tombol a hideg nincs sok kedvem kint edzeni. Vörösfehér hajamat lófarokban fogtam össze. Fekete melegítőtt vettem föl szintén fekete edzőcipővel. Ahogy belépek meglátom Stevent ahogy edz. *
-Szia. *köszöntem oda neki. Nagyon örültem hogy látom. Rég nem találkoztunk. *