Sötét lépcsők és folyosók útvesztője

*Valamelyik itteni helyiségből érkezik, magassarkúja a kezében. Fekete harisnya, vörös miniszoknya, fekete felső, vörös haj és smink. Még mielőtt kiérne a sötétbe, az egyik falmélyedésnél megáll, nekidől a falnak s vár, vagy csak simán gondolkodik valamin. Ki tudja.*

*Nagy trappolással, fütyörészve, dúdolgatva fordul be a folyosóra. Így valahogy megnyugtatja magát, hogy sötét van. Ekkor azonban valami puhának ütközik, biztos megint nem oda figyelt Andor, ahova kellett volna. A puha viszont ismerős háztársa, a kis Angyal-varázslós Honi.*
- Upsz! Szia! Ne haragudj, bocsi! Megvagy?*Köszön a lánynak mosolyogva, már amennyi látszik belőle. Egy fehér elől kard-mintás póló, egy szürke kigombolatlan mellény, és egy szürke nadrág van rajta. Lábán pedig a már jól bevált fekete sportcipő.*

*Egy kicsi nyugalomra vágyna az emebr, s még az sem jön be neki. Kész, nekimentek. Ám hamar felismeri a tettest.*
-Legnagyobb szerencsédre, még egyben.-*nyög fel.*
-Vagy épp az volt a célod, h eltégy láb alól.-*Nevet fel.*-Az angyalkás bűbáj ezek szerint csak álca volt.-*S ha már a fiú itt van, felhazsnálja cipője felhúzásánál. No, nem kell rosszra gondolna, éppen annyi, hogy egyik kezével megkapaszkodik benne, míg a másikkal felhúzz a a cipellőcskéket.*
-Na igy ni. Amúgy szia.-*Mosolyodik el, így utólag köszöntve a fiút.*
-Merre tartasz ekkora nagy hévvel, ha szabad érdeklődni?-*Kérdi a fiút, miközben az ütközés további, nem létező nyomait próbálja eltüntetni, értsd: a ruhájával babrál, egyengeti.*

*Megcsóválja a fejét, félredönti.*
- Hm, most hogy mondod... Lebuktam, de ha már lebuktam, akkor maradjon titokban, mikor teszlek el a talpam alól. *Vigyorog, s míg a lány felhúzza a cipőjét addig mozdulatlanul áll ezzel is segítve Honit.*
- A tornacsarnokba. Ott csend van, nyugalom, de asszem egy pöppet eltévedtem, mert már tettem itt vagy 20 kört... Addig meg énekeltem, hátha... Érted. *Vigyorog nagyban. Aztán összeráncolja a szemöldökét.*
- És te? Randid volt, mi? Csinos ruha, magassarkú, zavarodottság. Vagy rosszban sántikálsz... *Vagy vagy. Több ötlete nincs most épp. Pasiból van, örüljünk ennek a kettőnek is. Hogy egyáltalán eszébe jutott. No meg hogy eszébe jutott visszakérdezni! Kissé szétszórt mostanság.*

-Hát, itt lent eltévedni nem nehéz.-*Ad igazat a srácnak.*-Pláne, hogy nem vagy olyan rég óta, mint én.-*Mosolyodik el.*
-S talán ha szépen viselkedsz, még azt is megmutatom, merre van.-*Kacsint huncutul. Aztán a randis dologra egy pillanatra lehervad a mosolya, holott az ember azt hinni, Honi az a lány, aki még álmában is mosolyog, s a lány smaragdzöld szemén is átvillan valami sötétség. Persze, nem valószínű, hogy Kóci észreveszi, hiszen sötét is van, és mindössze egy pillanatig tart az egész. Viszont mikor megszólal, egy kicsit más lesz a hangja.*
-Randizni? Idelent, Ugyan.-*Nevet fel, de ez a nevetés már közel sem jön a szívéből.*
-Talán rosszban sántikálok...-*Sejtelmes mosoly, s közben belekarol mindkét kezével a fiúba.*
-Na gyere, nézzük meg, merre van a Tornacsarnok. Ketten talán nagyobb sikerrel járunk.-*Bizonyára, hiszen Honi már úgy ismeri az épületet, mint a tenyerét... vagy majdnem úgy.^^*

*Nagyokat pislog, de közben persze mosolyog.*
- Tyűha! Te aztán tudod, mi erre a dörgés... Na jó, bevallom. Csak emberek után nyomozok. Most épp valami olyan játékot játszok velük, hogy a sötét folyosókon elkapom őket, persze eleinte úgy teszek, mintha véletlen mentem volna nekik, aztán pedig elbeszélgetünk és amikor nem is gondolnának vagy számítanának rá, gyorsan... *Nem fejezi be a mondatot, hanem egy mormogással és pálcamozdulattal virágesőt küld a lányra.*
- Tudom... Gonosz dolog.... *Sóhajt fel, mintha "bánná" a dolgot. Aztán pedig mosolyog tovább, Andorosan. A lány karolászására inkább nem reagál. Jobb nem tenni ilyenkor semmit, csak férfiasan segíteni és mosolyogni. XD*//fagy//

//olv^^//

-Óh!-*Kapja kezét a szája elé, s nagy smaragd szemeit a lehető legjobban kinyitja.*
-Nem mondod... Tudtam, hogy valami vaj van a füled mögött!-*Adja elő drámai hangon, s már épp azt kezdené ecsetelni, miért nem kéne őt bántani, mikor a virágeső megérkezik, s ezzel Honika csilingelő nevetését is zúdítja maga után.*
-Hát ez... csodálatos!-*Nevet, s közben széttárt kezekkel a mennyezet felé, s felemelt fejjel körözget a virágesőben.*
-Kerekes Andor, te mindig tudsz valami meglepetéssel szolgálni.-*Mondja még mindig mosolyofva, majd kitartott kezével felfog egy virágot. Egy gyönyörű, halványrózsaszín példányt.*
-Szerinted még mennyi ideig maradnak így meg?-*Néz kérdőn a fiúra, s közben vissza is araszol hozzá.*

*Megcsóválja a fejét, majd megvonja a vállát, s mindezt mosolyogva teszi.*
- Köszönöm. Igyekezni fogok, és amikor találkozunk, mindig megleplek valami bűbájjal. A GYNT és a BBT a gyengém. Mármint jó értelemben. Még a végén tanár leszek és majd a kis Honikat fogom 20 év múlva tanítgatni. *Kacsint. Viccelődik, a gyerekekkel. A tanítással már kevésbé. Ezt valószínűleg Honi is tudja.*
- Hát, nagyjából 24 órás a bűbáj, de ha szeretnéd, keresek rá valami olyat is, ami örökké tart. De azt majd csak legközelebb, mert így hirtelen nem tudok. Csak ilyet! *Aztán pálcájával kört ír maga előtt, Honi mellkasára pöccint és kimondja a varázsigét.*
- Flora Novum Septi! *Azon nyomban egy ezüst színű gerberavirágos kitűző jelenik meg a lány ruháján.*
- Na, ez viszont már örök és virág is. Jó lesz? *Vigyorog, s eldugja pálcáját. Bár ezért biztos nem büntetik meg, de jobb az óvatosság. Mosolyog a lányra, beletúr a hajába és tipikusan elhúzza a szája szélét. Anodoros mosolyra.*

*A 24 órát tudomásul vette, ez még nem fogja eltántorítani a tervétől. S hogy mi a terve?... Megtudnánk, ha Andor nem rukkolna elő egy újabb meglepivel.*
-Váó! Tyűha!-*Először csak hebeg, s pálcájából varázsolt tükrében csodálja az új ékét, mert Honika meg az ÁTV mestere.^^*
-Ez gyönyörű, köszönöm!-*Mosolyodik el. S egy arcpuszi után, aminek sikeres elvégzése érdekében kénytelen csipeszkedi kicsit, még magassarkúban is, de sebaj, hiszen közben mindvégig a srácban kapaszkodik, szóval felesni biztos nem fog. Szóval a puszi után aztán végre megvalósíthatja a tervét is. Méghozzá a rózsaszín virágocska hajbatűzését.*
-Szerinted hol lenne jobb helyen...itt vaaaagy inkább itt?-*Kérdi, s közben mutatja is a lehetséges opciókat.*

*Hümmög. Hiába. Pasiból van és nem tud amellett elmenni, hogy Honi milyen szép. Sőt. Okos és kedves is. Így csöppet még talán zavarba is jönne, de őt nem abból a fából faragták, inkább lejjebb ereszkedik, hogy ne kelljen sokat csimpaszkodni. Vigyorog. Folyamatosan, megállás nélkül.*
- Na, hát... Csodás volt, gratula! Szuper páros lennénk. Legyőzhetetlenek! A szeretettel is lehet ölni, tudtad? Legalábbis mi biztos tudnánk. *Viccelődik, majd kezébe veszi a virágot és ő tűzi bele a lány hajába. Még a nyelve is kilóg kicsit, annyira koncentrál. Amikor kész, csak csillogó szemekkel pislog a lányra.*
- Szép lányhoz minimum kell egy szép dísz is. Megspékeli a szépséget. *Somolyog. Tud ám bókolni, ha arról van szó. Még szerencse, hisz normálisan nevelték! Very Happy

*
- Mikor fogunk legközelebb táncolni? *Kérdi. A bálon már roptak egyet, legalábbis Andor emlékei szerint, de ha nem, akkor is fognak táncolni! Ez tuti!*

//olv., ismét ^^//

-Ölni?-*Néz nagyot.*-remek páros?-*Még nagyobbat.*-Uram, attól tartok, ön félre beszél, de legalább összetéveszt valakivel.-*Vigyorog a srácra, aztán legnagyobb meglepetésére Andorka feltűzi a virágot a legjobb helyre.*
-Köszönöm.-*Motyogja maga elé, kissé zavartan. Mikor megpuszilja a srácot, meg se rebben a szeme, most meg, hogy az előbb említett srác egy virágot tűz a hajába, össze-vissza zavarodik. Na szép kislány. S erre még rátesz egy lapáttal a fiú kérdése. Ha nem lenne sötét, most Andor megpillantaná a lányka fülig piruló kis arcocskáját. Tisztára mint másodikban.*
-Öhm... hát. Majd egyszer biztosan.-*Mosolyog, kissé zavartan, s ezzel próbálva leplezni azt. Remélve, elég sikeresen ahhoz, hogy háztársa ne észlelje. Bizony, a bálon már eltáncoltak egy nótát, s Bandika már akkor is Honi lelkére kötötte, hogy ezt majd még meg kell simételni. Csak a lánykánk akkor még túlságosan melankólikus hangulatában volt. hiába na, nem mindennap szakad meg az embernek egy több éves kapcsolata. ^^ De mint kiderült, Honi lelkének is csak az kellett, hogy visszatérjen a Coxtonba, s máris egyre jobban érzi magát. Azért a réfi Honi öltözési és sminkelési szokásaihoz nem fog visszatérni, annyi bizonyos.*

*Sármosan mosolyog. Tudja, mitől döglik a légy. Meg a lányok. ^^*
- Akkor ezennel elhívlak a következő sulis eseményre. És majd meglátjuk, mi lesz az és milyen zene. Rendben? *Vigyorog, aztán toporzékolni kezd. Hiába, már egy ideje itt ácsorognak, beszélgetnek.*
- Amúgy... Nem azért, de nem tudod véletlen hová indultam? Teljesen elfelejtettem. Ja, és tényleg. És te honnan jöttél? Mert még azt hiszem, az sem derült ki és tudniillik én nagyon kíváncsi természet vagyok. *Szól, aztán férfiasan nekitámaszkodik a kastély falának, kezeit összefonja a mellkasa előtt, egyik lábát pedig hanyagul a másik elé fűzi. Olyan tipikus McCsábító mozdulattal. ;-)*

-Rendben. Nem mintha lenne idelent választásom...-*Utal az előbbi gyilkosos játékukra. Aztért mosolyából s smaragd szeméből látszik, komolyan gondolta a beleegyezést, s a mosolyt is, mely mindig szemében és ajka körül táncol.*
-Hát... te a tornacsarnokba indultál, én meg úgy gondoltam, elkísérlek, de ha rossz kisfiú vagy...és ennyit kérdezősködsz...-*Sokat sejtető mosoly.*
-Najó, ne állj ott úgy, mintha te lennél maga Adonisz, hanem gyere, menjünk, különben itt fogunk megfagyni. Tornacsarnok vagy KH?-*Kérdi, miközben összefont kezét próbálja kirángatni, s egyúttal a nekidőlt helyzetén is változtatni.*

*Felhúzza egyik szemöldökét. És egyik oldalán felhúzza a száját is, félmosolyra.*
- Adonisz, mi? Szörnyű helyzeted van. Egy ilyen Adonisz társasága valóban szörnyű és egyszerűen elviselhetetlen. Aki virágokkal halmoz téged el, meg kicsi ajándékokkal. Valóban, nem is lennék egyáltalán a helyedben, kedves Honi. *Elrugaszkodik a faltól, s egy mozdulattal a lány előtt terem, alig pár centire a lány arcától. Persze, ő ezt most csak kihasználja, de egyértelmű, hogy a lány nagyon tetszik neki. Csak hát. Ezt most épp sok lányról el lehet mondani. Hiába. Zolta elment, jött egy tündérséges Adonisz-Andor helyette. Viccet félretéve, nyom a lánynak egy puszit. Aztán barátságosan mosolyogva a karját emeli a lánynak.*
- Tisztelj meg kérlek azzal, kegyes hölgy, hogy felkísérhetlek a káháig. *Mondja, s ha így van, akkor elindulnak, s együtt mennek fel, kart, karba öltve.^^*

//köszönöm! Razz

//

-Na ugye! Épp ezt próbáltam én is elmagyarázni!-*Sóhajt fel színpadiasan, aztán mikor Andorka olyan veszélyesen közel kerül, Honi reflexszerűen vonja kicsit hátra a fejét. Aztán szerencsér,e mire észre lehetne venni zavarát,már fel is lett ajánlva a jobb, amelybe a leányzó mosolyogva belekarol, s együtt mennek fel a HKba.*

*Óra után levágta a jegyzeteit és azonnal elindult, hogy folytassa a kastély felfedezését. Legnagyobb bánatára senkibe nem futott még bele, sem saját háztársba, sem másba, akivel esetleg valami balhét lehetne eszközölni. A hely érdekes, aztán majd meglátja, de ez a lépcső most egyelőre elvonja a figyelmét, így pálcáját előkészítve folytatja útját, hogy ezt a részt is megismerje.*

* Sétálok ki a sötétből, persze semmi világítás, vagy valami, hisz melyik bolond sétál erre éjjel? Egyszer csak belém ütköznek *
Remek... * mormogom el félig hangosan, persze az arrogancia és a kevésbé kedves oldalam bukik ki belőlem, hisz gyűlölöm, mikor nekem jönnek. Fellöknek és elnézést sem kérnek. Pálcám hegyére fényt varázsolok, hogy jobban megnézzem a merénylőt *
~ Na egy újabb műmájer... ~ * vonom le a következtetést, sem köszönés semmi, hát ő jött belém, vagy mi fene *

*Nagyon nem zavarná a sötét, sőt, kifejezetten kedveli, de egyszer csak valaki belemegy.*
-Csodálatos. *Ő is veszi a pálcáját, így biztosan jól festenek, ahogy egymás képébe világítanak. Számára egyértelmű, hogy a másik ment neki, és még véletlenül sem lép félre. Méregeti a másikat, tekintetéből határozottság árad.*

* Na megint egy nagyképű sráccal van dolgom, hisz én voltam itt előbb, én régebb óta élek itt, engedtessék meg nekem, hogy nagy legyen az arcom *
Akit fellöktél majdnem, Ronald Morgan... Panagan * jegyzem meg, és süt rólam, hogy arrogáns gazdag család egyetlen féltett pici fia vagyok... Persze majd én kérjek elnézést? Majd ha piros hullák potyognak *
Te biztos új vagy * s arcomról süt, hogy felsőbbrendűnek tartom magam *

*Továbbra is a srác előtt áll, egy tapodtat sem mozdul. Lehet, új még itt, na de nem fog meghunyászkodni senki előtt sem. A bemutatkozásra bólint, a ház hallatán egy vigyorféle jelenik meg a szája sarkában, de el is tűnik, mintha ott sem lett volna.*
-Akibe belegyalogoltál, Lucius Marga, Panagan. *Mivel még mindig azon a véleményen van, hogy a fiú ment neki, ő sem kér elnézést.*
-Igen, még. Épp felfedezem a a helyet. *Szabályokról most sem kérdez, az nem érdekli... van, csak az mind a sajátja.*

* Na igen. Ez a nagyképűséged fog letörni, de csak mert én is itt vagyok *
Hm, én kábé egy helyben álltam, nehéz belemenni bárkibe is... * mondom, hisz ez így igaz, mert a gyaloglási sebességem egyenlő volt a nullával. Nem vagyok az a bocsánatkérő fajta. A mosolyt egyből észreveszem *
De ha nem akarod az első napjaidat büntetéssel tölteni, húzzunk a káhába, mert olyan büntetést varrnak a nyakunkba, hogy annak te sem örülnél, pláne, hogy ha nem jössz nekem, akkor már ott lennék * szeretem a csínyeket, sőt imádom, de a kijárási tilalom... Tudja a franc mikor is van, de azt hiszem tíz óra, és az már elmúlt. Megindulok hát a káhá felé *
Jössz?

// A kövi kommented mehet oda...Panagan kh...//

*Iz mivel unatkozott lement a pincébe és elkezdett sétálgatni.Amikor meglátta sötét részét az alaksornak arra memt mivel imádott sötétben bóklászni és csábította a sötétben rejtőző titkok.*~Nem is kell jobb dolog mint egy sötét kis hely az egyedül léthez.Csak belene mennyek valakinek.~*Így sétálgatott továb a sötétben.*

*Soma érkezik. Ismét a Konyhába tart, fellelkesítette az előző sikeres palacsinta készítés, noha nem is egyedül készítette. A fiú úgy érzi, ezúttal sikerülni fog egyedül is, s legalább a készítés utolsó fázisa kevésbé fog kellemetlen perceket okozni a számára. Így sétálgat, mikor egy, a számára még ismeretlen leányzót pillant meg. S minthogy Soma itt a mindent tudo, és mindenkit ismerő egyed, gyorsan levonja a következtetést: a lány új diák. S ha a szeme nem csal, az első évfolyamon. Végül is úgy dönt, pár percre felfüggeszti a palacsinta-akciót, azzal még nem árt senkinek, sőt, a manók legalább végezhetik a munkájukat, és nem a fiú után kell takarítaniuk. Így megszólítja a lánykát.*
-Szia! Csak nem eltévedtél?-*Kérdi mosolyogva. Na igen, annak idején neki is sikerült párszor. Persze, azóta kitanulta, s mára már minden kis folyosóját ismeri az iskolának.*
-Amúgy Péterfy Soma vagyok, ötödéves, Lupiattos.-*Mutatkozik be a lánynak, s a kezét is nyújtja, úgy illik.*

//Iz, próbálj meg jelenidőben fogalmazni, ne múltban! (://

*Iz meg fordul hogy az ismeretlen hang tulajdonosát láthassa nagyon meg lepte az hogy egy nála sokkal idősebb fiú megszólítja de nem zavarta.*-Szia én Jezabell Pads vagyok és pont a másik házban vagyok.Egyépként nem tévedtem el csak felfedező uton vagyok.Na és te miért vagy itt?*Kiváncsian várja a fiú válaszát és nem direkt egy kisseb gonosz mosoly lett arcán.*