Istálló és lovarda

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Szer. Nov. 20 2013, 18:35

"Kedves Dimitrie!
Valamit el szeretnék mondani neked. Ha kíváncsi vagy rá, gyere ma este a lovardába, az istálló előtt várlak!

U.I.: Meglepődtem magamon, hogy normálisan tudok írni egy levelet is."

*Egy rövid üzenetet csúsztatok a fiú szobájának ajtaja alá és csak remélni tudom, hogy ott jár és észreveszi, ugyanis már jó ideje várok itt, ám ő nem jött. A kezeimet közel emelem a számhoz és lehelgetni kezdem, miközben kutató tekintettel próbálom keresni az alakját.*
~Hol van? Mikor jön? Izgulok, remélem nem tép szét.~ *Ideges vagyok, mert fontos dolog miatt hívom. Ion szavaira döntöttem még tegnap éjjel. Elmondom a dolgot, hamarosan a választást is meghozom, viszont nem tudom arról beszéljek -e vele, mert már attól is biztosan felmegy benne a pumpa, ahogy kiejtem a sötét hajú fiú nevét a számon.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Szer. Nov. 20 2013, 18:42

*Meglepődtem a levélen, bár a címzett elmaradt, de az utóiratból ki lehet következtetni, hogy Cera az. Elindulok a lovardához, és meg is látom messziről az alakját. Mögé surranok mielőtt észre vehetne, és befogom a szemét. Kicsi meglepetés, és remélem nem használja a késemet, amit még akkor odaadtam neki. Ráadásul a legutóbb nem épp fényes hangulatban váltunk el.*
- Na? Ki vagyok? *kérdem még mindig mögötte állva.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Szer. Nov. 20 2013, 19:00

*Címzetet direkt nem írtam. Nem akartam, hogy esetleg más megtudja, ki küldte azt a levelet. Jobbra fordítom a fejem, mire befogják a szememet. Mosolyogva teszek úgy, mintha gondolkodnék.*
- Hmm, mondjuk egy idegen a Marsról? *kérdezem nevetve, majd kikászálódom fogásából és felé fordulok. Örülök hogy eljött, ugyanakkor nagyon félek.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Szer. Nov. 20 2013, 19:07

*Mikor a fogásomból sikerül kikászálódnia egy gyors csókot nyomok a szájára.*
- Mit akartál elmondani? *kérdem mikor közelebb húzom magamhoz. Látom rajta, hogy örül, és mögötte a rettegést.* - Mi a baj? Az a srác bántott? Mert ha igen, nem éri meg a holnapot. *mondom. Egy kis öröm is van a hangomban, amiért okot szolgáltat arra, hogy móresre tanítsam, de igazából aggódók Ceráért. Nem szeretném elveszíteni. Kivéve, ha ő küld el magától. Bár az egyikünknek sem lenne könnyű.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Szer. Nov. 20 2013, 19:25

*Keserűen tekintek a földre, majd rá. Remélem nem veszítem el. Nem akarom magamtól elűzni. Nem akarom, hogy nagyon haragudjon rám. Ha netán késsel is jönne nekem a mondandó után, bátran bevállalom. Képes lennék hülyét csinálni magamból csak azért, hogy ne haragudjon...*
- Nem bántottam, csak ő is féltékeny. Tudod, pár hete botlottam bele a klub helyiségben. Jó fejnek tűnt, elkezdtünk beszélgetni. Később segített abban, hogy összhangba kerüljek Aldoroval, te pedig abban, hogy némileg önmaga tudjak még maradni, amit köszönök is *mondom azt az édes, határozott, ugyanakkor aggodalmas szempárt vizslatva.*
- Tegnap ismét találkoztunk és... kezd felé húzni a szívem. Főleg, hogy megcsókolt. Remélem nem haragszol ezért, meg hogy barátok tudunk még maradni, ha több nem is, csak mert attól félek a leginkább, hogy örökre elveszítem egyikőtöket, vagy mindkettőtöket *mert ők ketten alkotják a szívemet és Tara, aki első barátnőmmé vállt itt.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Szer. Nov. 20 2013, 19:59

*Egy egész regényt mesél, majd pár szó üti meg a fülem. Kezd felé húzni a szívem. Megcsókolt. Olyan mintha karót döftek volna a szívembe. Sőt az is tűrhetőbb lenne ennél a fájdalomnál. Barátok, ha több nem is. Az eddigi jó kedvem egy pillanat alatt köddé vált. Bárcsak meghalnék!*
- A karó! *nyögöm ki, miközben a kezeim magam mellé esnek, és a szemem is túl nehéz, hogy nyitva maradjon.* Döfd a szívembe, mintsem ezt a fájdalmat kelljen átélnem! *mondom. Sok embert veszítettem már el, de Cera... Ő valahogy más. Sokkal több van benne, mint hinné az ember. Ő a alkotja a szívemet. És Tara, aki a húgom lett, valamint a családom. De ő tette ki a legnagyobb részét, és most... kiszakította azt a részt belőle, amit ő alkotott.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Szer. Nov. 20 2013, 20:09

*Érzem, hogy a kettőnk közti kötelék nagyban meglazul. Sosem hittem volna, hogy így érzek, de meglehetősen megvisel mind fizikailag, mind lelkileg. Fizikailag abban, hogy lehet már nem érzem a bőrömön a meleg ölelést. Habár hideg lett a bőre, még nagyon is az, főleg a szíve, ami már csak áll, mégis működik.*
- Nem.. fogok eleget tenni annak, amit kérsz! *mondom elfúló hangon* - Tudom, hogy most gyűlölsz, de egy nap m-mindent rendbe hozok, hogy ne haragudj rám, mert nem tudok olyanok haragjával együtt élni, akikhez kötődöm *halkabbra fogom a hangomat és lehunyom én is a szemem. Érzem, hogy pár forró könnycsepp utat tőr magának. Apró patakként eggyé vállnak, majd lefolynak az arcomon, minden egyes részükben ott hordozva a most érzett hatalmas fájdalmat, ami a helyzettel együtt jár.*
- Ne haragudj! Nekem is nagyon rossz, viszont muszáj volt, hogy megtudd! Ami meg a tőrödet illeti, előbb karcolnám fel vele a magam bőrét, minthogy téged sebesítselek meg vele. Nem ölök embert, odáig nem ereszkedem le!

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Szer. Nov. 20 2013, 20:27

- Nem gyűlöllek! *mondom mikor megölelem. Egy ideig ez lesz számára az utolsó. Nem örökre, de lehetséges.* - Nem haragszom rád, de hogy tehetted ezt velem? *még mindig nem értem. De kezdek rájönni. A múltkori... minden egybe folyik. Ha összefutok azzal a sráccal, lesz hozzá egy-két szavam, és nem éppen kedvesek. Ami pedig Cerát illeti, egy ideig biztos, hogy nem fog látni.* - Ha nem vennéd észre, már nem vagyok ember. Egy érzéketlen vámpír vagyok. Vagyis voltam míg veled nem találkoztam. Megváltoztattad az életemet, de most a szívemmel együtt elraboltad magaddal. *mondom, és érzem, hogy pár könnycsepp az én szememről is legördül. Elengedem, majd a szemébe nézek.* - Ég veled Cera! *mondom, majd eltűnök onnan az istállótól nem messze azonban megállok az egyik fánál, és visszanézek rá. Nehéz tőle elszakadni, és egy ideig biztosan visszatérek még hozzá, és követni fogom.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Szer. Nov. 20 2013, 20:46

*Sejtem, hogy egy rövid időre ez lesz az utolsó, hogy magához ölel, ezért szorosan viszonozom.*
- Nem szerettem volna megtenni, mert én sem gy terveztem. Csak voltaképp kettőtök közé vetődtem *válaszolom, arcomat mellkasába fúrva. A sors azt követelte meg, hogy válasszak közülük, én pedig voltaképp már döntöttem. Rohadtul igazságtalannak tartom a világot és a törvényeit. Hát nem förtelmes helyzet? Én Dimitrie-be tényleg szerelmes voltam, ám miután felbukkant Ion... elrabolt, magához láncolt és láncon is tart, habár az a lánc még laza. Mindegy, hiszen a helyzeten mit sem változtat. Őszinte szerelemem felé fordult, pedig magamban valójában mindvégig csak azért küzdöttem, hogy ne így legyen. Bár kettős életet élhetnék! Vagy klónok! Ha kettő lenne belőlem, egy neki juthatna, én pedig a fél-vámpírral maradhatnék ezen helyzet kihagyásával.*
- Nagyon sajnálom, és szerintem egyáltalán nem vagy érzéketlen. Tudd meg, hogyha nem is érzed köztünk a lángoló szerelmet, akkor is tényleg... szeretlek![ Neked sikerült elérni azt, amit másnak nem! Áttörted a falamat, megismerted az igazi valómat... Rosszul érzem magam, amiért nemrég az alattomos oldalamat is megismerhetted *a könnyek tovább patakoznak, hamarosan az övéi is elerednek. Nagyobbra nyílt szemekkel nézem az arcát, azt a jó kisfiús, mosolygós arcot, mely most komornak hat, azonban érzem, hogy inkább szomorúságról van szó. Szomorú, akárcsak én, még most is egyek az érzelmeink. Egyik kezemmel előhúzok egy zsebkendőt, eltüntetve szomorúsága nyomait, végül annyira elmélyedem benne, hogy észre sem veszem, mikor odább vándorol.*
- Várj! *szólok utána* - Tudom, hogy valószínűleg feldúlt vagy, de mielőtt kerülni kezdenél, még adni szeretnék valamit.... *felelem hangosan, már amennyire képes vagyok rá jelenleg.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Szer. Nov. 20 2013, 21:04

- Szólj! *mondom a fák árnyékából, majd erőt veszek magamon, és visszatérek hozzá. Hátulról átkarolom.* - Mondd, mielőtt megragadlak, nem eresztelek, és elviszlek magammal valahova. Messze innen. Csak te, és én. Mit szólnál hozzá? *kérdem tőle. Miatta akár a világ végére is elmennék. Vele a pokol is mennyország. És akkor lenne esélye elszakadni attól a féregtől. Attól a féregtől, aki fogva tartja, és erősebben magához láncolta, mint én. Bárcsak előbb cselekedtem volna, és az én láncomat azzá az anyaggá változtattam volna amiből a késem is készült: titánná. Akkor nem tudta volna elcsábítani tőlem.* - Mit szeretnél?

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Szer. Nov. 20 2013, 21:10

*Keserű nevetés hagyja el a számat.*
- Nekem momentán a föld alatt is kényelmesebb lenne, bár az ölelésed ér a legtöbbet *bújom közelebb hozzá, majd elhúzok a zsebemből egy összehajtogatott papírt és átnyújtom.*
- Ha kinyitod, meglátod, mit rejt *mondom, mielőtt rákérdezne, mi ez. Rajzoltam neki. Nem vagyok túl profi rajzos, le merném fogadni, hogy hiába radíroztam körül rendesen, itt-ott még mindig sötét foltos a rossz maszatolási technikám miatt, viszont legalább olyat lát, ami saját munka és ami őt ábrázolja.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Szer. Nov. 20 2013, 21:21

*Átveszem a papírt, és azonnal szétnyitom. A saját arcomat látom benne. Nem egy profi művész rajza, de a legtöbb amatőrén túlmutat.* - Ezt te csináltad? *kérdem tőle.* - Nagyon szép. Köszönöm. *mondom, majd egy puszit nyomok az arcára. Az előbbi szomorúságom nyomtalanul eltűnt. Fenomén egy csaj.* - Akkor szökjünk el. És akkor velem maradhatsz. *súgom a fülébe. Talán örökre is. Csak Ő és én. Egy távoli eldugott helyen. Talán az egész világot is beutazhatnánk. De aztán rájövök, hogy nem tudna elszakadni Mr. Féregtől.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Szer. Nov. 20 2013, 21:46

- Igen, bár rémes lett! *sóhajtok fel kicsivel nyugodtabban* - Jó lenne, de nem hinném, hogy el tudnék tőle szakadni, meg úgy azt sem tudom, mit kéne most tennem. Annyi biztos, hogy az éjszaka hátralévő részében egyedül fogom tépkedni a hajamat a szobámban ülve *mondot őt nézve, majd hozzásimulok.*
- Amúgy tényleg tetszik az a rajz? *kérdezem kíváncsian fürkészve az arcát.*
//Fagy//

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Csüt. Nov. 21 2013, 19:54

//Olv.//
- Igen, tetszik, és egyáltalán nem rémes. És kár stresszelned, te már döntöttél, az, hogy hogyan az már kérdéses. *mosolygom rá, és mikor hozzám simul szándékosan hátraesem, őt pedig magammal rántom. Ki akarom élvezni az utolsó vele töltött perceket. Minden pillanatot.* - Kérhetsz tőlem valamit először és utoljára. Bármit kérhetsz, megkapod. *ez lesz az én búcsúajándékom. Akár még a csillagokat is lehoznám neki, de ez képtelenség.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Csüt. Nov. 21 2013, 20:17

*Meglepődve pislogok rá, mikor magával ránt, de egyáltalán nem bánom.*
- Miért, mi lesz ezután? *kérdezem félve, rápillantva* - Amúgy... *harapok ajkaimba. Nem tudom, mit kérhetnék. A szavaitól most először érzem úgy, hogy egy gombóc van a torkomban.*
- Mi lenne, ha csak velem maradnál, amíg lehet, aztán megcsókolnál? *vetek fel egy ötletet.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Csüt. Nov. 21 2013, 20:27

- Furfangosabb válaszra számítottam, de ez is tökéletes. Hááát, barátságból lehet szerelem, de szerelemből barátság soha. *mondom, majd felnézek a csillagokra. Nem is olyan régen, még annak a fenyőnek az ágáról néztük őket. Akkor még minden tökéletes volt. De valakinek mindig le kell rombolnia mindent amit eddig felépítettem. Kár, hogy így végződött. Megmutattam volna neki, a világ csodáit, de így... Képtelen lennék rá. Nem tudnám kiverni a fejemből, amit iránta érzek. Túl erős kötelék fűz hozzá. Amit elvágni lézerrel sem lehetne. Az iránta érzett szerelmem mindennél erősebb...*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Csüt. Nov. 21 2013, 20:35

*Nagyot sóhajtok, miközben a csillagokat vizslatom.*
- Gondolkodtam, viszont nem jutott eszembe semmi furfangos. Azok inkább a tanórákon szoktak leginkább és akkor valamilyen eszközöm is van hozzá, de most semmi, maximum az a tőr *magyarázom, majd figyelmesen hallgatom a kérdésemre a választ.*
- ... Szóval arról sem lehetne már szó, hogy ezután az este után még együtt legyünk néha az órákon kívül? Nem mindegyikre fogok bejárni *mondom halkan, s mondatomat újabb sóhaj követi. Én is sajnálom. Talán jobb lett volna, ha nem így végződik, ám sajnos a sors forgatta így a dolgokat. Nem vagyok más, mint egy báb, akit a sors fonalai mozgatnak.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Csüt. Nov. 21 2013, 20:46

- Lehet róla szó, de tudod, hogy nem úgy fog kezdődni és végződni, mint eddig. Azt javasolnám, ha nem tudod melyikőnket válaszd, hogy sétálj rá egyet, és ne gondolkodj. Majd a szíved vezet a helyes irányba. Néha az agyunk nem azt akarja, amit a szívünk. És általában az agy észérvei nyernek. Tudd, hogy bárhogy is választasz, én mindig melletted állok és nem foglak elhagyni. *mondom. Ez igaz is, elhagyni nem tudnám, és bár tudom hogy Mr. Féreg nyerne, örülnék neki ha végül én kerülnék ki győztesen.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Csüt. Nov. 21 2013, 21:12

- Jó ötlet, bár ha egyedül is vagyok, valaki mindig rám talál! Wáá, utálom az ilyen bonyolult helyzetekeeet! *nyüszítek fel, mellkasába fúrva arcomat.*
- Egyébként igaz, de az is jobb, mintha egy nap szembesülnöm kéne azzal, hogy kerülsz, bár téged ismerve nem hinném, hogy bármikor is megtennéd *pillantok fel rá.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Csüt. Nov. 21 2013, 21:21

- Sssss! Nyugi! Nincs semmi gond. *mondom, majd jobban magamhoz szorítom.* - Tényleg nem tudnám megtenni. De azért képes lennék rá. Talán elutazhatnál pár napra. Mondjuk egy olyan helyre, mint Hawaii, vagy Las Vegas. Egy eldugott, isten háta mögötti csendes, és békés helyre. *mosolygom le rá.* - De tudd, hogy én szeretlek, és mindig is szeretni foglak, bár már túl későn mondom el.

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Csüt. Nov. 21 2013, 21:27

*Szorosabban bújok hozzá, mint eddig bármikor. Bal kezemmel felsőjébe markolok és görcsösen szorongatni kezdem.*
- Örülök, hogy nem teszed meg *hunyom le szemeimet* - Nincs pénzem, sem túl sok kedvem utazgatni, bár azt hiszem tudok egy helyet, ahova még el tudok menni egy rövid időre és azt hiszem ott egy nap is elég lesz *gondolkodom hangosan.*
//Fagy//

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Pént. Nov. 22 2013, 16:23

//Olv.//
- Elárulod mi az a hely? Nyugi, nem követlek majd. *ígérem meg. Ha egyedül akar lenni, akkor nem bánom. De ha Mr. Féreg vele megy... Akkor nem tudom mit csinálnék. Talán megölném. Mármint a srácot, Cerát ha kényszerítenének rá, akkor sem. Inkább öljenek meg, mintsem megtegyem.*
- Ne feledd, én majd elviszlek magammal szebbnél szebb helyekre. Még régebben ígértem meg, és én be is tartom. Ha törik, ha szakad. *mosolygok rá. Már el is kezdem tervezgetni mik lesznek az állomások. Monte Carlo, az biztos, hogy benne lesz.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Pént. Nov. 22 2013, 16:35

- Csak a nyár terme. Találtam valamikor egy jó rejtekhelyet, ahol pihenni is tudok és mivel csak növények meg fák vesznek körül, szerintem tökéletes lesz ahhoz, hogy gondolkodni tudjak *vigyorodom el.*
- Lehet később annyira ideláncolnak és szabadulni sem fogok tudni. Minden azon múlik, mi lesz a döntés. Egyébként miért van kettő belőled? *teszek fel egy érdekes kérdést, bár azt hiszem költői. Kezd homályosulni a látásom, csupán a fáradság miatt. Előfordult ritkán, ha nem aludtam ki magam eléggé. Hamarosan ásítani is elkezdek.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Pént. Nov. 22 2013, 16:43

- Akkor hozok egy láncfűrészt, és elvágom a láncot. *mosolygom rá. Nem fogom hagyni, hogy bárkinek is csak egy játékszer legyen, ráadásul rabszolgaként. Előbb végzem ki Féreg uraságot, mintsem ellenkezni tudjon ellenem. Csak Cera miatt. Nem tudom még hogyan, de vissza fogom szerezni tőle Cerát, és nem fogom feladni. Ördögi is tudok lenni, ráadásul ha ő piszkosan játszik, akkor én is.*
- Hogy érted, hogy kettő? *kérdezek vissza, majd felállok vele együtt.* - Aludnod is kellene, néha. *jegyzem meg. Én még csak bírom az éjszakázást, de ő nem hiszem.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Pént. Nov. 22 2013, 16:51

~Feltéve, hogy sikerül. Kérlek ne éld bele magad nagyon a dolgokba, mert lehet, csak még nagyobb sebet szerez a szíved! Semmi sem biztos még.~
- Kreatív megoldás, de remélem ezzel nem azt érted, hogy megkísérled megölni azt a srácot! Ha igen, váratlanul felbukkanok akkor, mikor a legkevésbé számítasz rá. Én is tudok rafinált lenni *Széles mosolyra húzom a számat, majd lágyan megcsókolom. Hosszú percekig maradok így vele - amennyiben hagyja és mód van rá -, végül elhúzom a fejem, hogy szemeibe nézhessek.*
- Lassan pedig megyek, mielőtt félálmomban beugrom az egyik ló bokszába! *Halkan felnevetek, majd elbúcsúzom a fiútól.*