Kastély felé vezető ösvény

- Az nem rossz. Na és akkor melyik fajtából? Nem igazán találkoztam negyedvérű vámpírral, annyira sok ismeretem nincs is róluk, nem mindennap fut össze velük az ember ugyebár.
*Mosolyog rá kedvesen a nőre, ahogy elérik a kastély bejáratát.*
- Addig jó, amíg gondtalanul tudják élvezni az életet, nekünk pedig az a dolgunk, hogy ezt minél tovább az iskolán belül megtehessék. Hm, lehet érdemes lenne egy-egy ilyen tanulócsoportot összetoborozni, nem feltétlenül házon belül, hanem hogy a két ház együttműködése szorosabbá váljon, a segítőkész és jó tanulók segíthetnék őket. Persze nem kötelezően, csak akik igénybe vennék ezt.
*Gondolkodik el kicsit.*
- Értem. Na és mondd csak, milyen itt a környék? Vannak helyek, amiket érdemes meglátogatni a szabadidőben?

-Hát a negyedvér vámpíroknál már eléggé kétesélyes a dolog. Eleve az sem biztos, hogy megtörténik az átváltozás. Ha meg mégis megtörténik, vannak vámpírok, akik azután is ki tudnak lépni a napfényre különösebb égési sérülések nélkül. Én ezen szerencsések közé tartozom.*Mosolyodik el. Ó, munkájának köszönhetően órákig tudna még erről a témáról beszélni, de most nem fogja ezzel untatni kollégáját, tudja, hogy hosszú út van mögötte, ráadásul lesz még épp elég idejük ezen témák kibeszélésére is.*
-Ez igazán jó ötletnek hangzik! valamelyik nap meg is beszélhetnénk egy-egy csésze tea társaságában!*Jegyzi meg mosolyogva.*
-Ó, hát erről valószínúleg Béla tudna neked jobban mesélni, de azért egy-két nevezetességet én is tudok mondani. Rögtön itt a környék, a Gyimesek. Gyönyörű táj. Aztán a Csíki medence, Csíkszeredában a Mikó vár, a Márton Áron Gimnázium, Csíksomlyón a Kegytemplom, a Barátok feredője, aztán Tusnádfürdő közelében a Szent Anna tó, Gyergyó irányában a Békás szoros és a Gyilkos tó. Szóval vannak, szép számmal.*Így hirtelen csak ennyi jutott eszébe, de biztos benne, hogy amint lefekszik aludni, még több nevezetesség beugrik majd, hisz így szokott ez lenni.*

- Na igen, szerencsére így alakult nálad, bár nem tudom, hogy te milyen típus vagy, aki szereti a napfényt vagy inkább a hűvöset, de minden embernek szüksége van a melegre, így ettől nem fosztott meg a léted. Mit szólnál ahhoz, hogy ha majd valamelyik nap bagolyfordultával megbeszélnénk a teázás időpontját?
*Kérdezi lágyan mosolyogva, majd végighallgatja a nevezetességeket mosolyogva.*
- Elék sok van itt a környéken, ahogy hallom, amit érdemes végignézni, én nem innen származom, az ország másik végéről, így jó, hogy ha tudok felfedezőtúrákat is tenni itt.
*Mosolyog, majd bemennek a kastélyba, a szobájához érve elköszön kolléganőjétől, majd letéve a bőröndjét pár dolgot kipakolva lefekvéshez készülődik, a vonatúttól kimerülten.*

-Ne feledd, nem vagyok ember.*Kacsint huncutkásan a nőre. Soha nem is szeretett volna más lenni, mint ami. Ő már így született, vámpírnak, el sem tudja képzelni, ilyen lehet azoknak, kik emberként kezdik létüket, aztán valamely eltébolyult vámpír, Újhold idején átváltoztatja.*
-Erre fele inkább hollókat használunk, de egyre megy.*Jegyzi meg. Időközben megérkeznek az ajtóhoz, ahol előre engedi a nőt. Elkíséri a szobája ajtajáig, majd elköszön a kolléganőtől és folytatja útját saját szobájáig, ahol, rövid tevékenykedés után aztán végül álomra hajtja a fejét.*

//Bocs a lassúságért, de cserébe egy hosszabb regény jön. Razz

//

*Az ösvényen sétálgatok, kezemben a narancssárga Gibson. Hosszú ideje vagyok már kint hogy kitisztítsam a fejem. Az elmúlt napokban sok minden gyűlt fel bennem. Régi hátasom emléke akihez úgy kötődtem, a normális család hiánya... Chh, még hogy normális? Létezik olyan? Számomra idegen ez a fogalom épp annyira, mint amennyire én lettem anyám szemébe egy idő után, mert hát tudomására jutott a stílusváltásom egy igen csak rossz hangvételű levél alapján és emiatt csak még inkább berágott rám. Ezt a levelet már rég kapta, válasz csak tegnap érkezett rá, ami meglepett. Soha nem néztem ki belőle, hogy hajlandó lenne visszaválaszolni. Ma nyitottam csak ki a borítékot amit az a vén, őrült bagoly hozott - aki amúgy örül még ha él - és... Mindennek lehordott az a némber! Azt is letagadta, hogy a lánya vagyok!!! Idegesen belerúgok a földbe, mire felverem a port. Köhögve legyezgetem a levegőt hogy végre levegőhöz is jussak, s amint meglátok egy padot, rávetem magam, mint egy fáradt utazó aki kb. egy hete járja a vidéket, megállás nélkül. Szomorúan pendítem meg a gitárhúrokat, majd kezdek el játszani egy szomorú dalt, miközben kékes tekintetem az égre emelem.*

//Semmi gond, viszont lehet, hogy én leszek rövidebb most, de igyekszem. //

*Sikerült berendezkednie az alatt a pár nap alatt, amióta itt van. Az első óráját még nem tartotta meg, a jövő hétre tervezi, hogy addig is körbejárhassa egy kicsit a vidéket, na meg a kastélyban se tévedjen el, hiszen ő gyerekként nem itt töltötte az éveit. Estefelé közeledvén dönt úgy, hogy kiszellőzteti a fejét, az óráit rakja össze minden évfolyamnak, na meg a rúnáknak szenteli az idejét, így már majdhogynem az evésen kívül nem mozdult ki a szobájából mostanában. Ki is ér a kastélyból, majd találomra elindul egy ösvényen, mikor meghallva a zeneszót megtorpan. Kíváncsian követi a dallamot, és elindul a pad felé, ahol egy fiatal lánykát pillant meg. Csak akkor zavarja meg, mikor pillanatnyi szünetet tart a zenélésben, és akkor megy közelebb hozzá.*
- Szép jó estét. Nagyon sézpen játszol.
*Mosolyog a lánykára, szokásos ékszerei halványan csillognak a rúnáktól a sötétben.*

*Hirtelen felkapom a fejem egy idegen hangjára. Szünetet tartok a zenében, hogy kicsit a gondolataimba vesszek, ekkor ráz fel Ő. Az illető egy nő, nem ismerem, minden esetre kicsit elhúzom a szám. Nem gondoltam volna, hogy a dal embereket vonzhat be még ilyenkor is, társaságra nem vágyom, most végképp nem, de már édes mindegy. Rémes a hangulatom, ha tehetném, kitépnék egy fát gyökerestül, azonban én nem vagyok szuperhős, hogy földöntúli erővel bírjak.*
- Szia, kössz. Ki vagy? *kérdezem cseppet sem barátságosan.*

*Cseppet sem veszi magára a lányka neveletlen hangját, ehhez már hozzászokott, hogy vannak ilyen gyerekek, ilyenkor ő előveszi a szigorúbb énjét, pedig általában mindenkihez lágyan, barátságosan közelít, de ilyen esetben ő sem áll máshogy az adott emberhez.*
- Analisa Carp vagyok, éppenséggel az új házvezetőd.
*Mutat rá a lány Lupiattos kitűzőjére, hangja szigorúbban cseng, mint előtte.*
- Na és te?

*Egy vállrándítással reagálok először. Leesik, hogy Ő az egyik lényegesebb személy, hangjában pedig megérzem a szigort, de nem izgat túlságosan. Jó magam a szigorú tanárokat szoktam meg, akik ha akartak sem tudtak fegyelmezni. Reménytelen eset vagyok, sokan vetették már a képembe. És ha tényleg az vagyok? Nem érdekel ha valaki rosszat vagy épp jót gondol rólam, mindegy az is hogyan állnak hozzám. Már megszoktam, hogy a legtöbb ember épp emiatt elkerül.*
- Cerasela Aries *mutatkozom be szikrákat szóró pillantással. Ha jó a füle, a tanári kartól állítólag már kaphatott pár hírt felőlem, esetleg olyanokat hogy vigyázzon, mert a suliba nemrég egy igazi bajkeverő tette be a lábát, akiről nem is gondolnák, mire képes. Persze a sulit nem gyújtanám fel meg ilyenek, de tartogatok egy néhány meglepit.*

*Majd kiderül, milyen a lány az órákon, bár ahhoz fiatalnak látszik, hogy felvegye a rúnaismeretet, de ki fog derülne minden, amint egy kicsit jobban is megismeri. Még nem hallott a lányról névügyileg sem, de úgyis kifaggatja majd mindenkiről a prefektusát, és akkor kiderül minden, no meg persze a tanáriban is lesz pár jó beszélgetés a diákokról, ahogy ez megszokás.*
- Örülök a találkozásnak. Hanyadéves vagy?
*Kérdezi már egy picit lágyabb hangon, de nem sokkal vesz vissza, ő is tudja, hol a határ, és nem éppen az országhatárra gondol most.*

- Vagy 800 éve idejárok, szóval igazán jó kérdés! *grimaszolok szélesen, majd egy pillanatra - tényleg csak ennyire - a rúnákkal díszített ékszereit nézem. Oh a rúnák! Odavagyok a csillagászatért és a Rúnaismeretet is, főleg ha az órákon akció is van, nem csak punnyadunk és elmélettel zsibbasztanak a tanárok. A sok monológ lassan a fülemen ömlik ki sugárban, mint a víz egy elfuserált rajzfilmkarakteréből. Ami a nő személyiségét illeti, valahol még messze a bizalmi körömön kívül áll. Még jó ideig nem lesz része "kedves" és "lágy" szavakban, ha velem óhajt cseverészni, én ugyanis alapból nem vagyok barátkozós típus, ez a dolog meg.. Kicsit nehezebben megy, mint gondoltam. Annyi baj legyen!*
//Fagy//

Tárgy: Re: Kastély felé vezető ösvény Hétf. Nov. 25 2013, 20:12

*Egy rövid, esti vadászatból sétálok visszafelé. Párnapja nem találkoztam Taraval, amire nyomós indokom volt. Egy-két személyes dolgot el kellett intéznem, továbbá a padláson talált könyvbe írtam pár bejegyzést. A harcunk Dimmel még nem zajlott le, de remélem nem marad így sokáig. Már várom, hogy végre összemérjük az erőnket, rendesen.
Egyelőre viszont csak nagyot sóhajtok, s a földet bámulva szürkés szemeimmel haladok tovább, majd végül leülök egy padra és a tájat fürkészem.*

Tárgy: Re: Kastély felé vezető ösvény Hétf. Nov. 25 2013, 20:30

*Lehajtott fejjel baktatok az ösvényen. Mióta Stevvel nem találkoztam nem vagyok valami vidám. Nem igazán találom a helyem nélküle. Nagyot sóhajtva nézek fel a szinte teljesen kopasz fákra. A felhőkkel borított sötét eget figyelem mikor megpillantom a legelső hópelyhet. Követem az útját és egy ismerős alakot látok meg az egyik padon. Hirtelen minden bajt és gondot elfelejtek, és oda rohanok hozzá. *
-Végre újra itt vagy.*mondom halkan ahogy nyakába vetem magam. Nagyon boldog vagyok közelségétól. Nem érdekel hogy egyre jobban esik a hó. Továbbra is őt ölelgetem.*

Tárgy: Re: Kastély felé vezető ösvény Hétf. Nov. 25 2013, 20:44

*Összevonom szemöldököm. Valami hideg esik az orromra, egy hópehely. Mikor felnézek, szemöldökeim nyomban homlokomig szöknek. Nem örülök ennek, mert azzal szembesít, hogy hamarosan eljön a tél, ami amúgy a nyakunkon van.*
- Sziaaaa! *szólalok meg hirtelen, Tara felé fordulva. Pár perce bukkant fel, őszintén örülök, hogy újra látjuk egymást. Szorosan viszonozom az ölelést, majd megpuszilom a feje búbját.*
- Hogy vagy? *kérdezem kedvesen.*

Tárgy: Re: Kastély felé vezető ösvény Hétf. Nov. 25 2013, 20:52

*Elkezd esni a hó és megpillantom Stevent. Azonnal oda rohanok és átölelem.*
Rosszul! Egy szó nélkül eltűntél. Te hogy éreznéd magad? *kérdezem kicsit duzzogva. De hamar megnyugszom.*
-Hol voltál? Történt valami?*kérdezem tőle ahogy le ülök mellé.*

Tárgy: Re: Kastély felé vezető ösvény Hétf. Nov. 25 2013, 21:05

- Rosszul, de ha újra látnám akit szeretek, nem duzzognék *válaszolom, ezután kedvesen megcsókolom és inkább az ölembe húzom. Nem lenne jó, ha a hideg padon ülve felfázna. Én nem tudnék - legalább is remélem -, ő viszont biztosan. Kár, hogy nincs jó idő.*
- Néhány napra elutaztam egy faluba, hogy találkozzak néhány régi ismerősömmel. Velük rendeztem le néhány dolgot, továbbá helyre raktam magamban néhány dolgot, így minden rendben *vigyorodom el* - Amúgy ugyanezt én is kérdezhetném tőled, Pöttöm! Most még vékonyabb vagy egyébként.
/Fagy//

Tárgy: Re: Kastély felé vezető ösvény Kedd Nov. 26 2013, 19:16

-Sajnálom csak aggódtam. Nem tudtam hova tűntél.*mondom ahogy az ölébe húz. Hozzá bújok és figyelem a hulló havat. *
-Meg kérdezhetem kikkel találkoztál és mit intéztél el?*kérdezem kíváncsian. Kíváncsi vagyok mert féltem.*
-Nem igazán volt étvágyam. *válaszolom halkan. *

Tárgy: Re: Kastély felé vezető ösvény Kedd Nov. 26 2013, 22:41

- Most már nincs semmi baj! *simítok végig karján, majd leveszem a pulóverem és betakarom vele.*
- Maradjunk abban, hogy ismerősökkel. Pár napja levelet küldött egy régebbi ellenségem, akivel eléggé összevesztünk... A fejemet akarta, csak hívtam segítséget, most pedig biztos, hogy nem csak a pálcáját kobozták el huzamosabb időre *válaszolom* - Az bizony nem jó! A végén teljesen eltűnsz *Rosszallóan rápillantok, a fejemet ingatva.*
//Fagy//

Tárgy: Re: Kastély felé vezető ösvény Szer. Nov. 27 2013, 16:23

//Olvad//
*Kicsit idegesít hogy hogy nem mondja el mi történt de bele kell nyugodnom.*
-Nem fogok eltűnni. Nyugi. *mondod hallkan. Tudom hogy aggódik. De én is csak miatta aggódom. És a túl aggódás miatt nem volt étvágyam.*

Tárgy: Re: Kastély felé vezető ösvény Szer. Nov. 27 2013, 16:35

*Tudom, hogy csak aggódik értem és ez nagyon jól esik. A lelkem bizseregni kezd, a szívemet pedig kellemes meleg lepi el. Feljebb húzom rajta a pulcsimat, majd kicsivel jobban magamhoz szorítom.*
- Remélem! *suttogom fülébe, ezután gyengéden megcsókolom* - Egyébként mi újság? Történt valami, amíg nem voltam?

Tárgy: Re: Kastély felé vezető ösvény Szer. Nov. 27 2013, 16:52

*Mikor föjebb húzza rajtam a pulcsit közelebb húzódom hozzá. Lágyan viszonzom csókját majd a hulló pelyheket figyelem.*
-Szerencsére semmi nem történt. Dim vigyázott rám. Alig hagyta hogy bármit is csináljak miután beteg lettem*mondom hallkan.*

Tárgy: Re: Kastély felé vezető ösvény Szer. Nov. 27 2013, 17:52

*A hópelyhek szép látványt nyújtottak, bár reméltem, nem maradnak meg sokáig. Nem szerettem sosem azt, ami utána maradt. A barna, lucskos földet, a hatalmas sártócsákat. Maga az évszak sem tartozik a kedvenceim közé - örülök is, amíg ősz van. Ezt sem szeretem, de jobb mint a következő rémálom -, viszont maga az apró pontokban játszadozó fehérség aranyos.*
- Azt bizony jól tette! Amúgy mi volt pontosabban a bajod?

Tárgy: Re: Kastély felé vezető ösvény Szer. Nov. 27 2013, 18:01

-Tüdőgyulladás. Kicsit legyengített de már jól vagyok. *mondom halkan. Kényelmesen ülök de egyre jobban fázom. Hiába Stev pulóvere egyre jobban fázom.*
-Nem megyünk inkább be? Kezdek fázni. *kérdezem tőle. Szép a hó meg minden de nem szeretem a hideget. Jobb szeretem a tavaszt. Nincs se túl meleg se túl hideg. Pont jó. És a virágba borult fák még gymyörűbbé teszik a tájat.*

Tárgy: Re: Kastély felé vezető ösvény Szer. Nov. 27 2013, 18:52

- Jéézus! *fogom a fejem* - Remélem tényleg jól vagy! Miért nem ezzel kezdted? *mondom hirtelen és magamban szitkozódva azonnal felállok, hogy aztán a gyorsaságomat kihasználva berohanjak vele a kastélyba, mire miattam újra megbetegszik. Valóban hiába a vastag pulóver, ha a hideg ezen is áthatol.*
- Pár pillanat és már bent is leszünk *mosolygok le rá.*

Tárgy: Re: Kastély felé vezető ösvény Vas. Dec. 01 2013, 20:57

*Kijöttem egy picit ide sétálni.Felfedezem a kastélyt és környékét.Hisz még új vagyok.És persze boldog.A tegnapi után meg pláne.Ahogy sétálok meglátok egy lányt.Oda sétálok hozzá.*
-Szia.*Köszönök neki.*