Padlásszoba

*Nem nagyon zavar a társalgásuk. A gyertya hozzám van a legközelebb mert Ők amúgy is látnak a sötétben én meg a naplóba mélyedek. *~ A három piramis a nagy őr mellett... Ez vajon mit jelent? Daisuke ha már az Óegyiptomiak nem tudtak érthetően fogalmazni legalább te megtehetted volna.~*gondolkodom írás közben. Nem igazán értem az utalásnkat. De a sűrűsödő ''esőfelhők'' beárnyékolják a hangulatom. *
-Ha lehetne ne most essetek egymásnak.*szólok rájuk.*

*A fuvallat nem igazán zavar. Először le sem esik hogy Dim mögöttem van csak mikor megszólal. Lazán lendítem a kezem és remélhetőleg jókorát kap az álára.*
-Nem mondták még hogy nem illik más naplójába bele olvasni? *kérdezem és becsukom a naplót. Az elején arany cikornyás betűvel a bátyám nevevan írva. Dimnek ez nem jelenthet semmit mert nem ismerte. *-Ez a napló a testvéremé volt. És ez egy Óegyiptomi fordítás.*mondom majd Stevre mosolygok*

*Hallgatom a méltatlankodását meg hogy Stevennel kezd vitázni. Én továbbra is a naplót babrálom. Nem értem. Miért hiányosak a hieroglifák? *-Még mielőtt elkezdenétek jobb ha befejezitek. Vagy nem állok jót magamért és elhihetitek nem vagyok jókedvemben.*nézek rájuk dühösen. Nagyon nincs jó napom és még mielőtt balhézni kezdenének a tudtukra hozom hogy nincs türelem a villám hárítót játszani. *

~EZ NEM IGAZ! Kezd nagyon elegem lenni.~*
-FIGYEKTEK TI RÁM EGYÁLTALÁN? Miért nem lehet megérteni hogy nincs türelmem a vitátokhoz? Úgy hogy hadjátok abba!*veszekszem velük tovább de érzem hogy megint nehéz levegőt venni de ez most más mint a pánikrohamkor. Visszaülök a fotelba de érzem hogy kapar a torkom. A köhögésel sem jobb. *
-Köszönöm Dim, de ez nem függ össze a mágiával. *mondom de állandóan köhögök. Lehet a por miatt van.*

* Az itt lévő kosztól,portól,és egyebektől egyszerűen muszáj tüsszentenem. Nagyon sötét van itt; de még így is látom, a szemem elé táruló hatalmas könyvhegyeket, koszos bútorokat. Előre megyek hát ha találok valami érdekeset. Hirtelen hapcizok, ezzel leverek néhány könyvet. nagy durrogással esett le, elég súlyos könyv volt. Azonban mint ha mást is hallottam volna. A zaj irányába indulok, körülnézek,majd egy kis fényt látok meg. Nagyokat pislogok,zavartan állok ott, majd leesik hogy Solomont látom.*

* Azt hiszem ez már szokásommá fog válni hogy Solomonnal való találkozásunkkor mindig beégek elötte.  Solomon eltünteti rólam a könyveket, én meg kínosan föl állok és próbálok rá mosolyogni.
- Öhm mit keresel itt?-nézek rá kérdően. Már egy ideje nem találkoztunk, és a múltkori miatt ez zavart is....de egyszerűbbnek találtam kerülni őt.*

/Bocsi hogy késtem csak vacsiztam./
*Azt hiszem ez már szokásommá fog válni,hogy amikor Solomonnal találkozok,beégek előtte. Eltünteti rólam a könyveket, én meg kínosan föl állok és próbálok rá mosolyogni.
- Öhm mit keresel itt?-nézek rá kérdően. Már egy ideje nem találkoztunk, és a múltkori miatt ez zavart is....de egyszerűbbnek találtam kerülni őt. *

-Ó már értem.-*mosolygok rá. Mondjuk LLG-re én is készülnék.
-Öhm nem tudom...-mutatok a lépcsőre,de valójában én se tudom mi hozott ide.- Egyszerűen csak valahogy....valahogy ide kerültem...-dadogom. Az igazságba benne van, hogy arra számítottam hogy talán egyedül lehetek egy picit.*

* Érzem hogy megbántodtam. A könyvét keresgéli, én meg kétségbeesetten nézek rá.
-Ne, ne menj el.-mondom halkan és megfogom a csuklóját. - Nem úgy értettem.-nézek mélyen a szemébe és csak reménykedni tudok, hogy nem megy el.*

*-Igen.-nézek föl rá. 
 Látom hogy nagyon keres valamit így hát megkérdezem tőle.
-Segítsek?*